Légmell
A novella eredetileg egy horror-pályázatra készült. Meglehetősen grafikus body-horror részeket tartalmaz. Fájdalom ébreszt. Tegnap este úgy feküdtem le, hogy biztos túl sok volt a vacsora, vagy csak a rekeszizmom kínoz, de az el szokott múlni pár órán belül. Reggeli közben azon töprengek, elmenjek-e orvoshoz, de végül úgy döntök, nem annyira súlyos a helyzet. Útban az egyetemre kitapasztalom, hogyan működik: ha sietek, jobban fáj. Ha mélyen beszívom a levegőt, akkor is. Ha alig lélegzek, és a törzsem közelítőleg egy vonalban van a lábammal, akkor szinte nem is érzem. Az állapota nem változik: se nem javul, se nem romlik. A délelőtt lassú kínszenvedés. Mire vége az óráknak, egyetlen gondolat kavarog a fejemben: érjek be végre a rendelőbe, mondja meg a doki, mi a bajom, adjon rá valamit, és múljon el végre. A háziorvos megkopogtat, meghallgatja a tüdőmet, a vállát vonogatja. A biztonság kedvéért elküld röntgenre és ultrahangra. Szerencsére nincs nagy sor, hamar szólítanak. – Ólomszoknyát