Kőmaszkok

A novella eredetileg egy horror-pályázatra készült. Meglehetősen grafikus body-horror részeket tartalmaz. Fájdalom ébreszt. Tegnap este úgy feküdtem le, hogy biztos túl sok volt a vacsora, vagy csak a rekeszizmom kínoz, de az el szokott múlni pár órán belül. Reggeli közben azon töprengek, elmenjek-e orvoshoz, de végül úgy döntök, nem annyira súlyos a helyzet. Útban az egyetemre kitapasztalom, hogyan működik: ha sietek, jobban fáj. Ha mélyen beszívom a levegőt, akkor is. Ha alig lélegzek, és a törzsem közelítőleg egy vonalban van a lábammal, akkor szinte nem is érzem. Az állapota nem változik: se nem javul, se nem romlik. A délelőtt lassú kínszenvedés. Mire vége az óráknak, egyetlen gondolat kavarog a fejemben: érjek be végre a rendelőbe, mondja meg a doki, mi a bajom, adjon rá valamit, és múljon el végre. A háziorvos megkopogtat, meghallgatja a tüdőmet, a vállát vonogatja. A biztonság kedvéért elküld röntgenre és ultrahangra. Szerencsére nincs nagy sor, hamar szólítanak. – Ólomszoknyát...

Kedves Teremtőm! Megérkeztem Tasys, a boncmester otthonába. Az út Sundrába különösebb események nélkül telt. A köpeny, amit adtál, jelentősen lecsökkentette a rám irányuló figyelmet, ezért köszönettel tartozom. A kikötő zsúfoltságából egy küldönc vezetett ki, aki elvitt a domboldalba fúrt, elegáns épületig. A fogadásomra összegyűlt az épület személyzete, és maga a házigazda köszöntött. Miután túlestünk a formaságokon, röviden körbevezetett. A könyvtára jelentősen meghaladja méretben a tiédet, habár közel sem annyira sokoldalú. Egy ügyes mechanikai rendszer gondoskodik róla, hogy gnóm léte ellenére elérje a legfelsőbb polcokat is. A tematika elsősorban a különböző fajok anatómiai felépítését veszi figyelembe, olyan élőlényekről is vannak fóliánsai, amelyek létezése eddig titokban maradt előttem. A könyvtár után mindhárom laboratóriumát megmutatta. Rendkívül jól felszereltek, a legkisebb használatához engedélyt is kaptam, persze csak felügyelet mellett. A külön bejáratú, leggyakrabban...

A vízinövény utasai - 1. rész Fáj a talpa, de nem meri hangosan kimondani, mert mindig rászólnak. Szerencsére nem kell vinnie semmit, mert még túl kicsi hozzá, de a borzasztó sietségtől folyton fáradt és nyűgös. Senki nem törődik vele, az anyja szótlanul lépked mellette, a szeme vörös, a mozgása gépies, álmatag. Mintha nem is itt lenne. Néha felzokog, szavakat suttog. Szavakat, amiket apa mondott, mielőtt a tömeg széttépte. Tudja, hogy hamarosan le kéne menniük a menedékbe, de itt nincsenek barlangok. A dombokat szúrós kőtörmelék fedi, amitől állandóan vörös és érzékeny a talpa. A csillagfényben nehéz észrevenni a nagyobb, igazán éles köveket, amik vérző sebet vágnak a bőrbe. A törzs pedig nem áll meg senki miatt. Közeleg a hajnal. Furcsa hangra ébred, édesanyja a vállán viszi, háta meggörnyed a súly alatt. A távolból halk, időről időre felerősödő zúgás hallatszik. Még sohasem hallott ehhez hasonlót, a félelem összeszorítja a torkát. Futótűzként terjed a hír, hogy a zaj a me...

– Az lehetetlen.   A kőmaszk eltakar bármiféle érzelmet , de a hírhozó szavában félelem bujkál. Tiszta rettegés . Így csak annak a hangja remeg, aki a halálra készül. Közönséges időkben ezért egynapi ételmegvonást kapna. Érzelemkifejezés testbeszéddel. Enyhe vétség.   – Biztos, hogy hibáztak? Ellenőriztétek? Van ehhez is segédmantra, ami megmondja, helyes-e… – Nézd meg magad, ha nem hiszed. A vízszint emelkedik. Már régen úton kéne lennünk a barlangokhoz, ha most indulunk, legfeljebb a legerősebbek érnek le időben. A párod például biztosan nem, ebben az állapotban.   Visszanéz a kunyhó feketeségébe, ahol halványan fénylenek a nő bőrén a jelek. A hasában ott növekszik az új élet. Behunyja a szemét. Nem. Nem lehet, hogy így ér véget minden. Nem lehet, hogy a nap fogja szénné égetni őket.   – Gyere velem. – A hírvivő nem vár válaszra, rohanvást indul vissza. A nő felnyög álmában, a hátára fordul. A szája sarkából megindul egy nyálcsík a kőpadló felé, megcsi...

A Garabonciás ült az ablakban, és nézte az ujjnyomok nedves, sötét hiányait a sörösüveg oldalán csillogó párában. A rádió Kádár János hangján arról beszélt, hogy Magyarországon nincs válság. Ezen röhögött egy sort, aztán lehajtotta a maradék kőbányait. Arra gondolt, hogy kidobja az ablakon, de aztán meg arra, hogy húsz ilyenből mégis csak kijön egy teli üveg. Kopogtattak az ajtón, úgyhogy káromkodott egy ízeset és talpra kászálódott.   – Nyitom már! Mi olyan sürgős egy…   A mondatot nem tudta befejezni, ugyanis a zár egy kattanással utat engedett a fekete egyenruhás szőkeségnek, aki ellentmondást nem tűrő határozottsággal nyomult be a Garabonciás állandó társául szegődött káoszba, amire a péntek déli nemtörődömség még rátett egy lapáttal.   A hölgy, miután egyetlen igével tisztára sikálta a legkevésbé elhanyagoltnak tűnő széket, illedelmesen keresztbe tette formás lábait, és várakozásteljesen rebbentette meg műszempilláit. A Garabonciás elkönyvelte magában, hogy Gi...

2047. évi XIII. törvény az Igaz Istenek tiszteletéről I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Értelmező rendelkezések Ezen törvény alkalmazásában: 1. Vallás: bármilyen tételekből álló eszmerendszer, amely valamilyen természetfeletti létezését veszi alapul. 2. Egyház: bármilyen emberek alkotta csoportosulás, amely valamely természetfeletti entitás irányába szervezett tiszteletadást végez. 3. Igaz Isten: az I. fejezet 2. részében felsorolásra került entitások valamelyike. 4. Hamis Isten: olyan természetfeletti lény, amely nem Igaz Isten. 5. Emberáldozat: legalább egy emberi lény halálát megkövetelő szertartás valamely Igaz Isten tiszteletére. Ennek részleteit a törvény I. fejezetének 6. szakasza tartalmazza. 6. Pap: az Igaz Istenek egyikével közvetlen mentális kapcsolatban álló személy. 7. Az Igaz Istenek Egyháza (IIE): Az az egyház, amely az Igaz Istenek tiszteletét végzi az I. fejezet 5. részében leírt módon. 2. Igaz Istenek Az Igaz Istenek közé az al...

– Milyen történetet kíván ma szerény tolmácsolásomban élvezni, Sire? Valami romantikusat? Vagy netán a fia hőstetteiről kíván hallani? – Fogok én eleget ma este, ha megérkezik a győzelmi menet élén. Nem, bolond, ma ahhoz van kedvem, hogy engem dicsérj. Nem lesz nehéz dolgod. – Oh, természetesen, Sire! Hadd mondjam el hát a nyugatról érkező barbár hordák dicsőséges végzetét, amit (természetesen) Sire keze alatt voltak kénytelenek elszenvedni. Minden azzal kezdődött, hogy Táltossarja Kurunál nagykán a tisztességes háborúskodás minden látszatát felrúgva hadüzenet nélkül betört országunkba… – A pofátlanja! – …de bizony hamar rá kellett jönnie, hogy a birodalom vitézeit nem abból a lisztből kelesztették ám, mint az ő puhány, nagyhangú legényeit, hanem a mi fiaink kemények, mint a férfiember szerszáma hajnalhasadtakor! Sajnálatos módon abban az időben a nyugatvidék várai igencsak siralmas állapotban voltak a tutyi-mutyi, tohonya Harmadik Karol király… – Megbotoztassalak? –...

Egyszer, réges-régen, a harmadik tűzkörön is túl, volt egy fiú. Ez a fiú sámánnak született: a jóslángok elhúzódtak tőle, amikor bemutatták a Tűznek. A faluban mindenki arról beszélt, mennyi földet hódít majd vissza, ha felcseperedik. – Bőség köszönt majd ránk, a Vízanya megáld minket! – mondogatták. Teltek-múltak az évek, és a fiút maga mellé vette a vén sámán, hogy kiokítsa a mesterség minden fortélyára. Ravasz, vén parázskeverő volt az öreg, hosszú-hosszú ideje védte a falut a Tűz ostromától. Lassan azonban elfogyott az ereje, a lángok be-befutottak a termésbe, és ilyenkor a faluban szorosabbra húzták a kötelet a derekukon az emberek. A fiú szépen tanult, elsajátított minden fogást a vén sámántól, és mikor az öreget visszaadták a Tűznek, hogy ismét hamuvá legyen, az ő fejére került az obszidiángyűrű. Eljött hát az idő, mindenki várta, hogy végre nem kell többet a harangokat kongatniuk, nem lesz több sovány szüret. A fiú mindenből a legjobbat kapta. A termés legjavát ehette, a...