Kőmaszkok

Az állatorvosi ló: boncolási napló Ez a cikk a Star Wars 9.részéről, a Skywalker koráról szól. Régen nevettem ilyen sokat egy filmen. Tényleg. Minden várakozást felülmúlóan szórakoztató volt. A moziban valószínűleg egy tucatnyian akartak nagyon sürgősen megfojtani a hanghatások és kézmozdulatok miatt. Ebben a filmben sikerült egybeolvasztani mindhárom trilógia hibáit. Egy aranybánya a kritikusoknak. Egy lottóötös az elemzőknek (amit a blogposztok és videók áradása is tanúsít). A továbbiakban megkísérelem a lehető legalaposabban kielemezni, kitérve az összes hibára, jó/rossz döntésre, furcsaságra. Figyelem: hosszú lesz és SPOILERES! Első rész: baljós bevezető Először is leszögezném, hogy egészen minimális elvárásokkal ültem be a moziba, egy rakás ismerőssel, amolyan "legalább jól fogunk szórakozni" délutáni program gyanánt. A harmadik trilógia első két részéről vegyes benyomásaim maradtak (mindkettőt élveztem egy bizonyos szinten, az Ébredő Erőt főleg mint többé-kevé...

A vízinövény utasai - 0. rész - Apa, nézd, milyen szép köveket találtak nekem az árnyékok! - Jól van, de ezerszer megmondtam már, hogy ne beszélj róluk. Nekünk se. Most pedig menj vissza játszani. A kislány arca megkomolyodik, bólint, majd szinte táncolva szalad tovább a másik üregbe, léptei visszhangot vernek a barlang falai közt. A kezében tartott kavicsokat össze-összeüti, fehér szikrák fényét verik vissza a nedvesen csillogó falak. Mihez kezdjen vele? Ez a kérdés forog a fejében, amióta megtudta, hogy nemsokára a lánya beavatást nyer a törzsbe. Onnantól fogva rá is vonatkoznak a szigorú törvények, amik minden lépést felügyelik, és megtiltanak bármilyen érzelemből történő cselekedetet. Sírást, étellopást, mások bántalmazását. A kislányának, aki mindenütt árnyékembereket lát, ez lehetetlen. Hallja, ahogy a sötétséggel beszélget, érzi a félelem szorítását a torkán. Ha nem tanítja meg arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy kell, hamar megtörténik vele a leg...

Mantra. Hol tartottam a mantrában? Zúg a fejem. Ma be kéne fejeznem, de nem leszek készen. Érzem, ahogy a szívverésem felgyorsul, ha meglátják rajtam az izgalmat , megbüntetnek. Mantra. Mantra. Hol tartottam? Kéne a nyugtató mantra, de akkor meg elfelejtem a mostanit. Mélyeket lélegzek, óvatosan, hogy ne legyen feltűnő. Megvan. A kétszáznyolcvannegyedik sornál. Ekkor látom meg őt, vizet hoz egy nagy kőkorsóban. Átfut rajtam a gondolat, hogy segítsek neki, de nem vagyunk egyedül, és az ilyesmi érzelemkifejezés . Próbálom elkapni a pillantását a maszk alatt. Remélem, hogy látja rajtam azt, hogy keményen dolgozok. Remélem, hogy észrevesz. Nem merek megint ránézni. Észre fogja venni, hogy bámulom, és nem fog neki örülni. A szívem felkúszik a torkomba, ott lüktet. Nyelek egyet. Azt akarom, hogy meglásson, és azt akarom, hogy ne lásson meg. A szemem sarkából követem. Nem tudok nem figyelni rá. Még ha nem is nézek rá, ösztönösen tudom, merre jár. Akárhányszor a közelembe...