Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2019

Dagály

– Az lehetetlen.   A kőmaszk eltakar bármiféle érzelmet , de a hírhozó szavában félelem bujkál. Tiszta rettegés . Így csak annak a hangja remeg, aki a halálra készül. Közönséges időkben ezért egynapi ételmegvonást kapna. Érzelemkifejezés testbeszéddel. Enyhe vétség.   – Biztos, hogy hibáztak? Ellenőriztétek? Van ehhez is segédmantra, ami megmondja, helyes-e… – Nézd meg magad, ha nem hiszed. A vízszint emelkedik. Már régen úton kéne lennünk a barlangokhoz, ha most indulunk, legfeljebb a legerősebbek érnek le időben. A párod például biztosan nem, ebben az állapotban.   Visszanéz a kunyhó feketeségébe, ahol halványan fénylenek a nő bőrén a jelek. A hasában ott növekszik az új élet. Behunyja a szemét. Nem. Nem lehet, hogy így ér véget minden. Nem lehet, hogy a nap fogja szénné égetni őket.   – Gyere velem. – A hírvivő nem vár válaszra, rohanvást indul vissza. A nő felnyög álmában, a hátára fordul. A szája sarkából megindul egy nyálcsík a kőpadló felé, megcsillan rajta a beszűr

Káosz

Mantra. Hol tartottam a mantrában? Zúg a fejem. Ma be kéne fejeznem, de nem leszek készen. Érzem, ahogy a szívverésem felgyorsul, ha meglátják rajtam az izgalmat , megbüntetnek. Mantra. Mantra. Hol tartottam? Kéne a nyugtató mantra, de akkor meg elfelejtem a mostanit. Mélyeket lélegzek, óvatosan, hogy ne legyen feltűnő. Megvan. A kétszáznyolcvannegyedik sornál. Ekkor látom meg őt, vizet hoz egy nagy kőkorsóban. Átfut rajtam a gondolat, hogy segítsek neki, de nem vagyunk egyedül, és az ilyesmi érzelemkifejezés . Próbálom elkapni a pillantását a maszk alatt. Remélem, hogy látja rajtam azt, hogy keményen dolgozok. Remélem, hogy észrevesz. Nem merek megint ránézni. Észre fogja venni, hogy bámulom, és nem fog neki örülni. A szívem felkúszik a torkomba, ott lüktet. Nyelek egyet. Azt akarom, hogy meglásson, és azt akarom, hogy ne lásson meg. A szemem sarkából követem. Nem tudok nem figyelni rá. Még ha nem is nézek rá, ösztönösen tudom, merre jár. Akárhányszor a közelembe

Rendszerváltás

A Garabonciás ült az ablakban, és nézte az ujjnyomok nedves, sötét hiányait a sörösüveg oldalán csillogó párában. A rádió Kádár János hangján arról beszélt, hogy Magyarországon nincs válság. Ezen röhögött egy sort, aztán lehajtotta a maradék kőbányait. Arra gondolt, hogy kidobja az ablakon, de aztán meg arra, hogy húsz ilyenből mégis csak kijön egy teli üveg. Kopogtattak az ajtón, úgyhogy káromkodott egy ízeset és talpra kászálódott.   – Nyitom már! Mi olyan sürgős egy…   A mondatot nem tudta befejezni, ugyanis a zár egy kattanással utat engedett a fekete egyenruhás szőkeségnek, aki ellentmondást nem tűrő határozottsággal nyomult be a Garabonciás állandó társául szegődött káoszba, amire a péntek déli nemtörődömség még rátett egy lapáttal.   A hölgy, miután egyetlen igével tisztára sikálta a legkevésbé elhanyagoltnak tűnő széket, illedelmesen keresztbe tette formás lábait, és várakozásteljesen rebbentette meg műszempilláit. A Garabonciás elkönyvelte magában, hogy Gizi megint fels

A Világmindenség Valódi Urainak Tiszteletéről

2047. évi XIII. törvény az Igaz Istenek tiszteletéről I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Értelmező rendelkezések Ezen törvény alkalmazásában: 1. Vallás: bármilyen tételekből álló eszmerendszer, amely valamilyen természetfeletti létezését veszi alapul. 2. Egyház: bármilyen emberek alkotta csoportosulás, amely valamely természetfeletti entitás irányába szervezett tiszteletadást végez. 3. Igaz Isten: az I. fejezet 2. részében felsorolásra került entitások valamelyike. 4. Hamis Isten: olyan természetfeletti lény, amely nem Igaz Isten. 5. Emberáldozat: legalább egy emberi lény halálát megkövetelő szertartás valamely Igaz Isten tiszteletére. Ennek részleteit a törvény I. fejezetének 6. szakasza tartalmazza. 6. Pap: az Igaz Istenek egyikével közvetlen mentális kapcsolatban álló személy. 7. Az Igaz Istenek Egyháza (IIE): Az az egyház, amely az Igaz Istenek tiszteletét végzi az I. fejezet 5. részében leírt módon. 2. Igaz Istenek Az Igaz Istenek közé az al

Bocsánatkérés

Ez egy bocsánatkérés. Az a szomorú igazság, hogy az Egyetem egy feneketlen bendőjű fenevad, amit csak rendszeres időáldozatok árán lehet a kirúgatástól eltántorítani. Az idő a legelszántabban megtervezett beosztások mellett is kifolyik a kezemből. Csurran-cseppen és már ott sincs, eltűnik a stressztől ködös messzeségben. Tömören: ezen a héten nincs novella. Jövő héten dupla lesz. Ígérem.