Bejegyzések

Bemutatkozás

Ez a blog azért létezik, mert egy nálam sokkal tehetségesebb ember azt mondta, hogy csináljak írói blogot.
Ez a blog azért létezik, mert a Kéziratok Éjszakáján a zsűrik az én novellámat választották a legjobbnak.
Ez a blog azért létezik, mert szeretek írni.

Egyelőre ez a blog a szócsövem azok felé, akik szeretnének tőlem olvasni. A célom, hogy rendszeresen kikerüljenek novellák ide. Heti rendszerességgel, szombatonként. Lehetőleg igényes, bétáztatott novellák.

Három rovatot tervezek:
A Kőtáblák tartalmazza a Kőmaszkok projekthez, az elsődleges írói projektemhez tartozó anyagokat. Többségében novellákat. Általában hetente frissül.A Szóbeszéd tartalmazza azokat az írásokat, amelyek nem kapcsolódnak a Kőmaszkok projekthez. Ha nincs Kőtáblák, akkor ez frissül.A Csend a Dark Ambient zenei zsánernek dedikált rovat. Ez a műfaj meghatározó volt a Kőmaszkok megszületésében, és a kedvenc zenei műfajaim közé tartozik. Ide minden héten kedden érkezik egy album-bemutató (új megjelenések és régi ked…

Tűzhozó

Egyszer, réges-régen, a harmadik tűzkörön is túl, volt egy fiú. Ez a fiú sámánnak született: a jóslángok elhúzódtak tőle, amikor bemutatták a Tűznek. A faluban mindenki arról beszélt, mennyi földet hódít majd vissza, ha felcseperedik. – Bőség köszönt majd ránk, a Vízanya megáld minket! – mondogatták.

Teltek-múltak az évek, és a fiút maga mellé vette a vén sámán, hogy kiokítsa a mesterség minden fortélyára. Ravasz, vén parázskeverő volt az öreg, hosszú-hosszú ideje védte a falut a Tűz ostromától. Lassan azonban elfogyott az ereje, a lángok be-befutottak a termésbe, és ilyenkor a faluban szorosabbra húzták a kötelet a derekukon az emberek.

A fiú szépen tanult, elsajátított minden fogást a vén sámántól, és mikor az öreget visszaadták a Tűznek, hogy ismét hamuvá legyen, az ő fejére került az obszidiángyűrű. Eljött hát az idő, mindenki várta, hogy végre nem kell többet a harangokat kongatniuk, nem lesz több sovány szüret.

A fiú mindenből a legjobbat kapta. A termés legjavát ehette, a legtisz…

Temető

Részlet a Krónikás feljegyzéseiből:
Minden azzal kezdődött, hogy egy igen kedves régi barátom, bizonyos Marlburgh levelet küldött nekem. Egy ősi térképet tartalmazott a Peremfalvát körülvevő őskori létesítményekről, többek között egy furcsa szimbólummal ellátott helyszínről is, amelyhez két szó tartozott. Az elsőt képtelen voltam azonosítani, de a másodikat sikerült megfejtenem:
Temető.
Nem volt egyszerű elegendő mennyiségű cellát szereznem, hogy eljussak oda, de szerencsémre összehozott a sors egy igen jómódú úriemberrel, aki nagy rajongója munkásságomnak, és megfelelő tájékoztatás, valamint esetleges részesedés fejében anyagi hátteret biztosított utazásomnak. Nem emlékszem túl sok mindenre az útból. Igyekeztem jegyzeteimet rendszerezni és ősi szövegek lefordítását befejezni. Négy napot voltam kénytelen egy szűk kamrába zárva tölteni az ősöreg gépszekér utasterében, mosdatlan, ápolatlan úriemberekkel körülvéve, míg kint tombolt a tavaszi homokvihar. Az utazás igencsak próbára tette érzé…

/help_me