Kőmaszkok

Mindenkitől mélységesen elnézést kérek a (több, mint egy hetes) késésért, jövő héten behozom magam, dupla poszt lesz. Első rész: volt egyszer egy Jóhann Jóhannsson 2017 még éppen csak elkezdődött, amikor az Érkezés előtt ülve elemi erővel vágott arcon, hogy én ezt a zenét már hallottam. Ez nem volt igaz, ugyanakkor rávilágított valamire, ami aztán ezt a  posztot is ihlette: a Dark Ambient és a Drone elkezdte meghódítani magának a vásznat. Az Érkezés két ember nevét véste örökre a fejembe: Denis Villeneuve-ét, aki mind a mai napig azon maréknyi rendező közé tartozik, akiknek minden megmozdulását feszülten figyelem (és aki, nem mellesleg, a nemsokára érkező Dűnét is jegyzi, bár ott az öreg Hans Zimmer lesz felelős a zenéért, mint a szintén kiváló Szárnyas fejvadász 2049 esetében is), és Jóhann Jóhannsonét. Ez az izlandi zseni olyan filmzenékért felelős, mint A mindenség elmélete vagy az anyám! , valamint a szintén Villeneuve rendezésében készült Sicario - a bérgyilkos . Külön é

A vízinövény utasai - 1. rész Fáj a talpa, de nem meri hangosan kimondani, mert mindig rászólnak. Szerencsére nem kell vinnie semmit, mert még túl kicsi hozzá, de a borzasztó sietségtől folyton fáradt és nyűgös. Senki nem törődik vele, az anyja szótlanul lépked mellette, a szeme vörös, a mozgása gépies, álmatag. Mintha nem is itt lenne. Néha felzokog, szavakat suttog. Szavakat, amiket apa mondott, mielőtt a tömeg széttépte. Tudja, hogy hamarosan le kéne menniük a menedékbe, de itt nincsenek barlangok. A dombokat szúrós kőtörmelék fedi, amitől állandóan vörös és érzékeny a talpa. A csillagfényben nehéz észrevenni a nagyobb, igazán éles köveket, amik vérző sebet vágnak a bőrbe. A törzs pedig nem áll meg senki miatt. Közeleg a hajnal. Furcsa hangra ébred, édesanyja a vállán viszi, háta meggörnyed a súly alatt. A távolból halk, időről időre felerősödő zúgás hallatszik. Még sohasem hallott ehhez hasonlót, a félelem összeszorítja a torkát. Futótűzként terjed a hír, hogy a zaj a me