Kőmaszkok

Keter Cseng a fülem, petárdafüstöt sodor a szél. Sínek között állok, nyakam merev, szám sörízű. Ezer szó, ezer érzés morajlik. Lámpafény és zene terít be minket, a Duna feketeségén fénylő szellemek úsznak, űrhajók, csak átutazóban vannak. Nem beszélnek magyarul, holnap már nem is emlékeznek ránk, csak a színek és a mellkasba döbbenő szupernóvák visszhangját viszik magukkal.  Magasan a kavargó kemikáliák között apró, haloványkék fénypontok járják bitenként betanult táncukat. Forognak, emelkednek, mintha zsinórok kötnék össze őket. Mindenki fanyalog. Hirtelen görögtűz kezd omlani a hidakról, a fénypermetet százával tükrözik vissza a körömnyi lencsék, a tekintetek képernyőkre tapadnak. A koronára már nem emlékszik senki. Hokhmá Elmentem megkeresni a bölcsességet. Először a Főszabóba mentem. Az emberiség tudáshalma, az óriások papírra vetett lábnyomai közt kutattam. Remegő kézzel kávét kortyolgató egyetemisták között, lelkesen csillogó szemű iskolások között, megfáradt öregurak között. A b

A nap forrón tűz az arcába, az izzadságcseppek keresztülfolynak busa szemöldökén, egyenesen a szemébe. Pislog, próbál az előtte álló pásztorok pergő vitájára koncentrálni. Már megint a jószág miatt van valami perpatvar. Kevés a legelő. Meghallja Ábrám hangját: mély, öblös, mintha maga az Úr szólna a szájával. Két szó elég, hogy a pásztorok elhallgassanak. Egy pillanatra csend lesz, csak a Kánaán felett fúvó szellő görget zörögve egy ördögszekeret a sátrak között. – Lót, ez így nem mehet tovább. Ez már a harmadik a héten, hogy a pásztoraid összevesznek az enyémekkel. Túl sokan lettünk. – De nagybátyám! Hisz emlékszel még Táré szavára! “Tartsatok össze mindenkor! Ha szétszóródtok, úgy jártok, mint a bárányok, akik szétszaladtak a farkas láttán, és egyenként pusztultak el. Ha összetartotok, nincs erő, mi elpusztíthatna titeket!”. – Márpedig szét kell válnunk. Nézz körül! Kánaán elég nagy mindannyiunknak, még a fiaink fiai is kényelmesen lakhatnak itt, minden jószágukkal egyet

Csontfehér betűk koromfekete pergamenen. Utasítások. Szertartások. Szabályok. Egy egész vallás. Fogalmam sincs, mióta heverhettek a bronzszobor belsejében. Talán évek, évtizedek, évszázadok óta. Ha a kastély lovásza nem kockáztat meg egy kiruccanást a bordélyba, és nem kerül össze egy fertőzött utcalánnyal, lehet, hogy soha nem találják meg. A Pestis nem kegyelmez. Akkor sem, ha a véred kékebb a búzavirágnál. Akkor sem, ha a pénzből, amit gyógyszerre és orvosra költesz, szolgálók ezrei élhetnének évekig. A Pestis, ha fellángol, úgy megy végig a patkányoktól hemzsegő koszfészkeken, mint lovasroham a parasztfelkelésen. Sokáig úgy hittem, szerencsém volt. A világ függönye mögött folyamatosan kattogó gépezet pengéi újra és újra elkerültek. Amióta azonban a tekercseket olvasom, egyre biztosabb vagyok benne, hogy valaki vagy inkább valami azt akarja, hogy ezek az iratok fennmaradjanak. Már csak azért is, mert keveseket ismerek magamon kívül, akik még ismerik az Ősi Nyelv

Figyelem! Depresszióra, öngyilkosságra, függőségre való utalás és káromkodás! Szerző: noran12, 9 napja. Röviden: a nővérem ráfüggött a VR interfészre és segíteni akarok neki. Hosszabban: a nővérem egy hónapja alig mozdul ki a szobájából, állandóan a fején a rohadt cucc, alig eszik, iskolába nem megy. Félek, hogy baja lesz tőle. Valaki tapasztalt már hasonlót / tud segíteni? Szerző: anonymus_12345, 9 napja Lol Legalább szexi? Küldj képet, akkor segítek :D Szerző: nevtelen_szellem, 9 napja Verd pofán párszor, ordíts rá, hogy hagyja abba. Ennyi. Vagy várd meg, amíg leveszi, és dobd ki a kukába. Szerző: kullancs20, 8 napja Szoktasd át a piára :D az legalább egészséges :D Szerző: andre09, 8 napja Valszeg sima függőség, lehet kevés depresszió, ilyesmi. Ne próbáld meg erőszakkal elvenni tőle. Trauma és/vagy öngyilkosság nem vicces. Lassan. Alternatívák!   Kirándulás, fagyizás, mittomén. Amúgy le kéne jönnie róla, mert teljesen szétkapja az idegpályákat.