Teher
Soron kívüli Kőmaszkok novella. Köszönet az SFMag.hu-nak a lehetőségért és külön köszönet Kleinheincz Csillának a szerkesztésért. Tudja, hogy figyelik. Nehéz a nyálkás, másnapos hullára hajazó növényen eltalálni a vizeletsugárral azt a tenyérnyi rést, amelyik az övé. Főleg, ha közben a többi nő árgus szemekkel nézi. Ahogy feláll, látja a fiút, ahogy bámulja. Szívesen rászólna, de érzelemből tenné, az pedig bűn. A fejében ösztönösen ballagnak egymás után a termés betakarítását szabályozó mantra sorai. Szavak, amelyeknek nincs értelme, jelentése. Szövegek, amelyeket ismételgetniük kell, állandóan, mindig csak egy kicsit változtatva rajtuk a szigorú szabályok alapján. A hiba ételmegvonással egyenlő. A mulasztás szintén. Amikor végez a részével, továbbadja, majd új mantrát kap. Ez az élete. Nem tud másra gondolni, mint hogy még egy alvás, és le kell menniük a föld alá. Visszakényszerül a testnedvektől bűzlő, szűk lukba, ahol a vizet kőpohárral adagolják, ahol a ...