Bejegyzések

Szóbeszéd címkéjű bejegyzések megjelenítése

Légmell

A novella eredetileg egy horror-pályázatra készült. Meglehetősen grafikus body-horror részeket tartalmaz. Fájdalom ébreszt. Tegnap este úgy feküdtem le, hogy biztos túl sok volt a vacsora, vagy csak a rekeszizmom kínoz, de az el szokott múlni pár órán belül. Reggeli közben azon töprengek, elmenjek-e orvoshoz, de végül úgy döntök, nem annyira súlyos a helyzet. Útban az egyetemre kitapasztalom, hogyan működik: ha sietek, jobban fáj. Ha mélyen beszívom a levegőt, akkor is. Ha alig lélegzek, és a törzsem közelítőleg egy vonalban van a lábammal, akkor szinte nem is érzem. Az állapota nem változik: se nem javul, se nem romlik. A délelőtt lassú kínszenvedés. Mire vége az óráknak, egyetlen gondolat kavarog a fejemben: érjek be végre a rendelőbe, mondja meg a doki, mi a bajom, adjon rá valamit, és múljon el végre. A háziorvos megkopogtat, meghallgatja a tüdőmet, a vállát vonogatja. A biztonság kedvéért elküld röntgenre és ultrahangra. Szerencsére nincs nagy sor, hamar szólítanak. – Ólomszoknyát...

Levelek a Teremtőhöz

Kedves Teremtőm! Megérkeztem Tasys, a boncmester otthonába. Az út Sundrába különösebb események nélkül telt. A köpeny, amit adtál, jelentősen lecsökkentette a rám irányuló figyelmet, ezért köszönettel tartozom. A kikötő zsúfoltságából egy küldönc vezetett ki, aki elvitt a domboldalba fúrt, elegáns épületig. A fogadásomra összegyűlt az épület személyzete, és maga a házigazda köszöntött. Miután túlestünk a formaságokon, röviden körbevezetett. A könyvtára jelentősen meghaladja méretben a tiédet, habár közel sem annyira sokoldalú. Egy ügyes mechanikai rendszer gondoskodik róla, hogy gnóm léte ellenére elérje a legfelsőbb polcokat is. A tematika elsősorban a különböző fajok anatómiai felépítését veszi figyelembe, olyan élőlényekről is vannak fóliánsai, amelyek létezése eddig titokban maradt előttem. A könyvtár után mindhárom laboratóriumát megmutatta. Rendkívül jól felszereltek, a legkisebb használatához engedélyt is kaptam, persze csak felügyelet mellett. A külön bejáratú, leggyakrabban...

Tízszáz

Keter Cseng a fülem, petárdafüstöt sodor a szél. Sínek között állok, nyakam merev, szám sörízű. Ezer szó, ezer érzés morajlik. Lámpafény és zene terít be minket, a Duna feketeségén fénylő szellemek úsznak, űrhajók, csak átutazóban vannak. Nem beszélnek magyarul, holnap már nem is emlékeznek ránk, csak a színek és a mellkasba döbbenő szupernóvák visszhangját viszik magukkal.  Magasan a kavargó kemikáliák között apró, haloványkék fénypontok járják bitenként betanult táncukat. Forognak, emelkednek, mintha zsinórok kötnék össze őket. Mindenki fanyalog. Hirtelen görögtűz kezd omlani a hidakról, a fénypermetet százával tükrözik vissza a körömnyi lencsék, a tekintetek képernyőkre tapadnak. A koronára már nem emlékszik senki. Hokhmá Elmentem megkeresni a bölcsességet. Először a Főszabóba mentem. Az emberiség tudáshalma, az óriások papírra vetett lábnyomai közt kutattam. Remegő kézzel kávét kortyolgató egyetemisták között, lelkesen csillogó szemű iskolások között, megfáradt öregurak között....

Lót könnyei

A nap forrón tűz az arcába, az izzadságcseppek keresztülfolynak busa szemöldökén, egyenesen a szemébe. Pislog, próbál az előtte álló pásztorok pergő vitájára koncentrálni. Már megint a jószág miatt van valami perpatvar. Kevés a legelő. Meghallja Ábrám hangját: mély, öblös, mintha maga az Úr szólna a szájával. Két szó elég, hogy a pásztorok elhallgassanak. Egy pillanatra csend lesz, csak a Kánaán felett fúvó szellő görget zörögve egy ördögszekeret a sátrak között. – Lót, ez így nem mehet tovább. Ez már a harmadik a héten, hogy a pásztoraid összevesznek az enyémekkel. Túl sokan lettünk. – De nagybátyám! Hisz emlékszel még Táré szavára! “Tartsatok össze mindenkor! Ha szétszóródtok, úgy jártok, mint a bárányok, akik szétszaladtak a farkas láttán, és egyenként pusztultak el. Ha összetartotok, nincs erő, mi elpusztíthatna titeket!”. – Márpedig szét kell válnunk. Nézz körül! Kánaán elég nagy mindannyiunknak, még a fiaink fiai is kényelmesen lakhatnak itt, minden jószágukkal egyet...

Új év, új maszkok

Újévi hírek A blog életében néminemű változások következnek, részben egy készülő másik (kőmaszkok) projekt miatt, részben kísérletezés céljára. Ütemterv A blog négyhetes ciklusú működésre vált, ebből csak kettő tartalmaz novellát. Cserébe a tartalom változatosabb lesz, a novellák pedig továbbra is rendszeresen érkeznek, most még jobb minőségben, remélhetőleg. Maga az ütemterv a következőképpen néz ki: A vízinövény utasai Szubjektív káosz Szóbeszéd / Kőmaszkok novella Csend A vízinövény utasai Ez egy folytatásos novellasorozat lesz a Kőmaszkok világában, különálló, egész történeteket tartalmazó írásokkal, amik azonban egy folytatásos, nagyobb történet részei. Egy közösség utazását követi nyomon, ahogy új otthont keresnek maguknak. A prológus egyhetes csúszással ugyan, de elérhető itt . Újra csend van A Csend a minden keddi megjelenés helyett 4 albumos blokkok formájában kerül ki minden negyedik héten. Lesznek vegyes, több előadós blokkok, de lesznek egy-egy előadóra vag...

Rendszerváltás

A Garabonciás ült az ablakban, és nézte az ujjnyomok nedves, sötét hiányait a sörösüveg oldalán csillogó párában. A rádió Kádár János hangján arról beszélt, hogy Magyarországon nincs válság. Ezen röhögött egy sort, aztán lehajtotta a maradék kőbányait. Arra gondolt, hogy kidobja az ablakon, de aztán meg arra, hogy húsz ilyenből mégis csak kijön egy teli üveg. Kopogtattak az ajtón, úgyhogy káromkodott egy ízeset és talpra kászálódott.   – Nyitom már! Mi olyan sürgős egy…   A mondatot nem tudta befejezni, ugyanis a zár egy kattanással utat engedett a fekete egyenruhás szőkeségnek, aki ellentmondást nem tűrő határozottsággal nyomult be a Garabonciás állandó társául szegődött káoszba, amire a péntek déli nemtörődömség még rátett egy lapáttal.   A hölgy, miután egyetlen igével tisztára sikálta a legkevésbé elhanyagoltnak tűnő széket, illedelmesen keresztbe tette formás lábait, és várakozásteljesen rebbentette meg műszempilláit. A Garabonciás elkönyvelte magában, hogy Gi...

A Világmindenség Valódi Urainak Tiszteletéről

2047. évi XIII. törvény az Igaz Istenek tiszteletéről I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. Értelmező rendelkezések Ezen törvény alkalmazásában: 1. Vallás: bármilyen tételekből álló eszmerendszer, amely valamilyen természetfeletti létezését veszi alapul. 2. Egyház: bármilyen emberek alkotta csoportosulás, amely valamely természetfeletti entitás irányába szervezett tiszteletadást végez. 3. Igaz Isten: az I. fejezet 2. részében felsorolásra került entitások valamelyike. 4. Hamis Isten: olyan természetfeletti lény, amely nem Igaz Isten. 5. Emberáldozat: legalább egy emberi lény halálát megkövetelő szertartás valamely Igaz Isten tiszteletére. Ennek részleteit a törvény I. fejezetének 6. szakasza tartalmazza. 6. Pap: az Igaz Istenek egyikével közvetlen mentális kapcsolatban álló személy. 7. Az Igaz Istenek Egyháza (IIE): Az az egyház, amely az Igaz Istenek tiszteletét végzi az I. fejezet 5. részében leírt módon. 2. Igaz Istenek Az Igaz Istenek közé az al...

Kérdés

Csontfehér betűk koromfekete pergamenen. Utasítások. Szertartások. Szabályok. Egy egész vallás. Fogalmam sincs, mióta heverhettek a bronzszobor belsejében. Talán évek, évtizedek, évszázadok óta. Ha a kastély lovásza nem kockáztat meg egy kiruccanást a bordélyba, és nem kerül össze egy fertőzött utcalánnyal, lehet, hogy soha nem találják meg. A Pestis nem kegyelmez. Akkor sem, ha a véred kékebb a búzavirágnál. Akkor sem, ha a pénzből, amit gyógyszerre és orvosra költesz, szolgálók ezrei élhetnének évekig. A Pestis, ha fellángol, úgy megy végig a patkányoktól hemzsegő koszfészkeken, mint lovasroham a parasztfelkelésen. Sokáig úgy hittem, szerencsém volt. A világ függönye mögött folyamatosan kattogó gépezet pengéi újra és újra elkerültek. Amióta azonban a tekercseket olvasom, egyre biztosabb vagyok benne, hogy valaki vagy inkább valami azt akarja, hogy ezek az iratok fennmaradjanak. Már csak azért is, mert keveseket ismerek magamon kívül, akik még ismerik az Ősi Nyelv...

Bolond lukból

– Milyen történetet kíván ma szerény tolmácsolásomban élvezni, Sire? Valami romantikusat? Vagy netán a fia hőstetteiről kíván hallani? – Fogok én eleget ma este, ha megérkezik a győzelmi menet élén. Nem, bolond, ma ahhoz van kedvem, hogy engem dicsérj. Nem lesz nehéz dolgod. – Oh, természetesen, Sire! Hadd mondjam el hát a nyugatról érkező barbár hordák dicsőséges végzetét, amit (természetesen) Sire keze alatt voltak kénytelenek elszenvedni. Minden azzal kezdődött, hogy Táltossarja Kurunál nagykán a tisztességes háborúskodás minden látszatát felrúgva hadüzenet nélkül betört országunkba… – A pofátlanja! – …de bizony hamar rá kellett jönnie, hogy a birodalom vitézeit nem abból a lisztből kelesztették ám, mint az ő puhány, nagyhangú legényeit, hanem a mi fiaink kemények, mint a férfiember szerszáma hajnalhasadtakor! Sajnálatos módon abban az időben a nyugatvidék várai igencsak siralmas állapotban voltak a tutyi-mutyi, tohonya Harmadik Karol király… – Megbotoztassalak? –...