Kőmaszkok

Mindenkitől mélységesen elnézést kérek a (több, mint egy hetes) késésért, jövő héten behozom magam, dupla poszt lesz. Első rész: volt egyszer egy Jóhann Jóhannsson 2017 még éppen csak elkezdődött, amikor az Érkezés előtt ülve elemi erővel vágott arcon, hogy én ezt a zenét már hallottam. Ez nem volt igaz, ugyanakkor rávilágított valamire, ami aztán ezt a  posztot is ihlette: a Dark Ambient és a Drone elkezdte meghódítani magának a vásznat. Az Érkezés két ember nevét véste örökre a fejembe: Denis Villeneuve-ét, aki mind a mai napig azon maréknyi rendező közé tartozik, akiknek minden megmozdulását feszülten figyelem (és aki, nem mellesleg, a nemsokára érkező Dűnét is jegyzi, bár ott az öreg Hans Zimmer lesz felelős a zenéért, mint a szintén kiváló Szárnyas fejvadász 2049 esetében is), és Jóhann Jóhannsonét. Ez az izlandi zseni olyan filmzenékért felelős, mint A mindenség elmélete vagy az anyám! , valamint a szintén Villeneuve rendezésében készült Sicario - a bérgyilkos . Kül...

A csend árnyalatai A 2019-es év nem volt különösebben kiemelkedő dark ambient terén, de azért hozott pár igazán kellemes meglepetést. Az alábbi lista az én teljesen szubjektív ízlésemet tükrözi, és a jó öreg Cryo Chamber kínálatában jelentek meg (akik ugyan nem szponzorálnak, de tényleg nagyon jók). 5. Beyond the Ghost - You Disappeared  Ez az album teljesen meglepetésszerűen robbant be a látóterembe, és hamar felküzdötte magát a kedvenceim közé. Mögötte Pierre Laplace francia zenész áll, akinek ez az első DA albuma, és mindenképpen szurkolok, hogy legyen több is. Kiválóan érezhető a 10 évnyi experimental rockos múlt, sokkal több a hangszer és a melodikus rész, mint az DA-ban megszokott.  Az album központi tematikája a túlvilág és a halál feldolgozása. A számok szépen illeszkednek egy igazi klasszikus gyászolástörténetbe, működik a néma történetmesélés. A hangszerek gyakori alkalmazása miatt a számok jobban kiemelkednek, mint zene, szóval kicsit nehezebb nem odafigyelni...

..egy időre. Sajnos bokros teendőim miatt a Csend rovat jövő év elejéig átáll rendszertelen frissítésekre, azaz csak akkor lesz új értékelés, ha van időm. A szombati Kőtáblák / Szóbeszéd továbbra is hetente frissül.

Háttér Atrium Carceri egy olyan veterán, akiről Dark Ambient körökben mindenki hallott. 2003 óta futó projektje a svéd Simon Heath-nak, aki 2011-ig a Cold Meat Industry kiadóval dolgozott, utána ment át a korábban már említett Cryo Chamber -hez. Szintén az ő nevéhez fűződik a Sabled Sun projekt, amiről biztosan írok majd a jövőben, lévén az volt életem első DA élménye. Az Atrium Carceri keretében tizenkét (!) saját albumot és tíz (!) más művészekkel való együttműködést mondhat a magáének. A projekt neve egyébként latin, börtöncsarnokot jelent, habár a végéről hiányzik az -s. Az album 2012-ben, nem sokkal a kiadóváltás után született, része az összes albumon átívelő, meglehetősen ködös történetnek. A hossza közepes, alig egy és egy negyed óra, cserébe az egészen rövid kétpercesektől a tizenkét perces zárószámig minden van benne. A hangulata sötét, idegen: mély katakombák, rég elfeledett civilizációk romjai derengenek fel. Néhol kifejezetten horrorba hajlik, a hangok részben elektro...

Háttér God Body Disconnect viszonylag új név Dark Ambient körökben. A New Jersey-ben élő Bruce Moallem korábban egy Dripping nevű Experimental/Slam/Brutal Death Metal bandában játszott annak két évig tartó fennállásáig. Ez a harmadik albuma, mindhárom a Cryo Chamber gondozásában jelent meg. Már az elsővel bebizonyította, hogy helye van a nagyok között, és a minőség ezúttal is ott van a szeren. Az album A korábbi GBD albumokat követve itt is kapunk egy rövidke bevezető szöveget (ez van, akit zavar, nem kell aggódni, csak az első szám eleje ilyen), majd indul is a fülmasszázs. Felépítését tekintve hozza a szokásos formát: nyolc szám, 5-11 percesek, mindegyik ugyanazt a hangulatot ragadja meg kicsit másképpen. Ez egy amolyan igazi "vérnyomást a Mariana árok mélyére" album: semmi izgalom, semmi pörgés. Klasszikus Dark Ambient, egyszerű, letisztult hangzással, néhol szabadban felvett hangokkal keverve. A kreatívabbak a számcímek és a szöveg alapján egész kis történetet kerek...

Különleges alkalom: most az egyszer helyet cserél a Csend és a Kőtáblák, jövő héten visszaáll a rend. Háttér Ez az album egy hete érkezett meg a Cryo Chamber kiadó gondozásában (akikhez a továbbiakban gyakran vissza fogok térni, mert minőségi anyagot adnak ki). A szerző, a bolgár Hristo Gospodinov igazi veteránja a műfajnak, 2003 óta készít ambient, dark ambient és post-industrial albumokat. A Cryo Chamber label alatt ez az első megjelenése, és meg kell, hogy mondjam, elég erősre sikeredett. Az album Az album maga egészen rövid, kicsit több, mint 40 perc hosszú. Öt számból áll, minden elem kapott egyet, az extra pedig a címadó Quintessence. Amilyen rövid viszont, annyira ütős: minden szám teljesen egyedi, mégis a többivel harmonikus módon ragadja meg a címadó elem esszenciáját. A műfajtól szokatlanul meglehetősen dallamos, drone-os hangzásvilág adja az alapot, kevés a természetes, felvett hang, sokkal jobban érvényesül az industrial beütés, ettől mégsem lesz természetellenese...