Szökőnovella
- Hé, most meg mit csinálsz? - Megírlak. - Ki mondta, hogy meg akarok születni? Milyen jogon... áh, mindegy. Ha már ennyit gépeltél, nem fogod abbahagyni, igaz? Nem baj. Ha már ennyire intim helyzetbe kerültünk, hadd kérdezzek meg valamit: mi a fenéért érzem magam ennyire egyedül? Félkész draftok mindenütt, sehol egy bú vagy bá, csak be nem tartott ígéretek... - Elfoglalt vagyok. Elkezdődött a félév... - Kifogások, kifogások. Bezzeg arra, hogy az ilyen baromságokat, mint én, papírra vesd (azaz begépeld, mit neked ócska, ódivatú módszerek, amik értelmes szövegeket eredményeztek, áh...). Különben is, az utóbbi pár darabban együtt nem volt fél novellára való kreativitás... - Te is jól tudod, hogy vannak más projektjeim is. - Aha, a híres nevezetes másik projekt, mi? Amivel már egy hónapja nem foglalkoztál? - Tudod mit? Én írlak. Úgyhogy mostantól csendben leszel. - Dehát pontosan erről van szó. NEM IS LÉTEZEM. Váá, tudok ordítani! Szóval nem vagyok több, mint a gondolataid kivetül...