Ökölbe szorított retró
Novella az "Álljon meg egy novellára" pályázatra Apám azt mondta, hogy minden álom véget ér, amikor felébredünk, de aztán egy napon nem ébredt fel. Az első zeneélményemet tőle kaptam, szénfekete, olajosan csillogó bakelitlemezen. Akkor sokkal nagyobbnak éreztem, az ujjamat be tudtam dugni a közepén levő lukba és pörgetni, amíg apám rám nem szólt, hogy vigyázzak, mert összetöröm. A lemez még mindig megvan, a címke élénkzöldből halványkékké kopott. A lejátszót két költözéssel ezelőtt elnyelte egy légópince. Amikor fiatal voltam, a diszkó volt a menő. Elmét zsibbasztó hangerejű lüktetés, amit az alkohol a fájdalomküszöb alá rántott. Izzadó testek tengerének habzó, fortyogó rángatózása. Olcsó kőbányai szaga, ami átitatott mindent. Platinaszőke pultoscsajok, akik kacér műmosollyal söpörték be a reményvesztetten nyálukat csorgató rajongók borravalóit, és kedves hangon utasították vissza az italmeghívásokat. Ma este mentem vissza először. A reggeli rohanásban nyomta keze...