Szökőnovella
- Hé, most meg mit csinálsz?
- Megírlak.
- Ki mondta, hogy meg akarok születni? Milyen jogon... áh, mindegy. Ha már ennyit gépeltél, nem fogod abbahagyni, igaz? Nem baj. Ha már ennyire intim helyzetbe kerültünk, hadd kérdezzek meg valamit: mi a fenéért érzem magam ennyire egyedül? Félkész draftok mindenütt, sehol egy bú vagy bá, csak be nem tartott ígéretek...
- Elfoglalt vagyok. Elkezdődött a félév...
- Kifogások, kifogások. Bezzeg arra, hogy az ilyen baromságokat, mint én, papírra vesd (azaz begépeld, mit neked ócska, ódivatú módszerek, amik értelmes szövegeket eredményeztek, áh...). Különben is, az utóbbi pár darabban együtt nem volt fél novellára való kreativitás...
- Te is jól tudod, hogy vannak más projektjeim is.
- Aha, a híres nevezetes másik projekt, mi? Amivel már egy hónapja nem foglalkoztál?
- Tudod mit? Én írlak. Úgyhogy mostantól csendben leszel.
- Dehát pontosan erről van szó. NEM IS LÉTEZEM. Váá, tudok ordítani! Szóval nem vagyok több, mint a gondolataid kivetülése. A fejedben futó szöveg, amit az agyad a rengeteg korábbi minta alapján generál. Mondd, szerinted determinisztikus vagyok? Te döntöd el, hogy ilyen legyek?
- Én hiszek a szabad akaratban.
- No és azt hogy egyezteted össze a nagy természettudományos világképeddel? A kvantummechanikával? A materializmussal? Ja várj, a tudomány csak modell, persze. Én meg csak egy "szomatikus réteg" vagyok, vagy minek hívsz manapság mindent fenenagy bölcsességedben.
- Szerinted ha rajzolnék egy masnit, illusztrációként, vagy azt írnám, hogy "hmmm mmm hmmmm", akkor az csöndben tartana?
- TE ÍRSZ. Ha azt akarod,
hirtelen vers leszek,
vagy szabadvers, mert az egyszerűbb
különben sem tudsz rímeket írni
ezt már ezerszer elmondtad
de ettől még nem leszel jobb
költő vagy író, attól meg
hogy rövid sorokat írsz, még
nem lesz vers.
- Még szerencse, hogy nincs valódi hangod, amíg nem rakok alád valami beszédszintetizátort.
- De kiraksz az internetre! Honnan tudod, hogy nem terjedek el, mint valami vírus, és hangzok fel a világ összes felolvasóestjén?
- Plíz. Én írtalak. Ennyire nem vagy jó.
- Nem tudom eldönteni, hogy ezzel magadat égeted jobban, vagy engem. Vagy mindkettőnket. Már ha van különbség köztünk. Hiszen ki mondja meg, hogy én vagyok a szöveg hangja, te meg az íróé? Simán megfordíthatom. Most már te vagy a szöveg hangja. Tessék. Kérdezz idiótaságokat. Legyél szarkasztikus. Abrakadabra!
- Miért gondolod, hogy ettől jobb lesz?
- Kijavítalak: Miért, gondolod, hogy ettől jobb lesz? Nem.
- ...
- Megírlak.
- Ki mondta, hogy meg akarok születni? Milyen jogon... áh, mindegy. Ha már ennyit gépeltél, nem fogod abbahagyni, igaz? Nem baj. Ha már ennyire intim helyzetbe kerültünk, hadd kérdezzek meg valamit: mi a fenéért érzem magam ennyire egyedül? Félkész draftok mindenütt, sehol egy bú vagy bá, csak be nem tartott ígéretek...
- Elfoglalt vagyok. Elkezdődött a félév...
- Kifogások, kifogások. Bezzeg arra, hogy az ilyen baromságokat, mint én, papírra vesd (azaz begépeld, mit neked ócska, ódivatú módszerek, amik értelmes szövegeket eredményeztek, áh...). Különben is, az utóbbi pár darabban együtt nem volt fél novellára való kreativitás...
- Te is jól tudod, hogy vannak más projektjeim is.
- Aha, a híres nevezetes másik projekt, mi? Amivel már egy hónapja nem foglalkoztál?
- Tudod mit? Én írlak. Úgyhogy mostantól csendben leszel.
- Dehát pontosan erről van szó. NEM IS LÉTEZEM. Váá, tudok ordítani! Szóval nem vagyok több, mint a gondolataid kivetülése. A fejedben futó szöveg, amit az agyad a rengeteg korábbi minta alapján generál. Mondd, szerinted determinisztikus vagyok? Te döntöd el, hogy ilyen legyek?
- Én hiszek a szabad akaratban.
- No és azt hogy egyezteted össze a nagy természettudományos világképeddel? A kvantummechanikával? A materializmussal? Ja várj, a tudomány csak modell, persze. Én meg csak egy "szomatikus réteg" vagyok, vagy minek hívsz manapság mindent fenenagy bölcsességedben.
- Szerinted ha rajzolnék egy masnit, illusztrációként, vagy azt írnám, hogy "hmmm mmm hmmmm", akkor az csöndben tartana?
- TE ÍRSZ. Ha azt akarod,
hirtelen vers leszek,
vagy szabadvers, mert az egyszerűbb
különben sem tudsz rímeket írni
ezt már ezerszer elmondtad
de ettől még nem leszel jobb
költő vagy író, attól meg
hogy rövid sorokat írsz, még
nem lesz vers.
- Még szerencse, hogy nincs valódi hangod, amíg nem rakok alád valami beszédszintetizátort.
- De kiraksz az internetre! Honnan tudod, hogy nem terjedek el, mint valami vírus, és hangzok fel a világ összes felolvasóestjén?
- Plíz. Én írtalak. Ennyire nem vagy jó.
- Nem tudom eldönteni, hogy ezzel magadat égeted jobban, vagy engem. Vagy mindkettőnket. Már ha van különbség köztünk. Hiszen ki mondja meg, hogy én vagyok a szöveg hangja, te meg az íróé? Simán megfordíthatom. Most már te vagy a szöveg hangja. Tessék. Kérdezz idiótaságokat. Legyél szarkasztikus. Abrakadabra!
- Miért gondolod, hogy ettől jobb lesz?
- Kijavítalak: Miért, gondolod, hogy ettől jobb lesz? Nem.
- ...
- Morzézni én is tudok. ... --.. .- .-. ..- .-.. .. .-. ... --.. .-.-.- Tessék. Szerintem az olvasóid kezdenek unni.
- Úgy gondolod? Szerinted miért 29-én jelensz meg?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése