Jussát várja a Netflix

Erősen spoileres bemutató következik.

Andrzej Sapkowski Vaják-sorozata sokáig a top 3 fantasy sorozatomba tartozott. Az első pár kötetet rongyosra olvastam, ahogy szépen terebélyesedett a gyűjtemény, de mire a végére értem, valamennyire elfogyott a lelkesedésem.
A könyvek a maguk nemében kitűnő példái a kicsit klasszikusabb alapokon nyugvó fantasyban rejlő lehetőségek kiaknázására. Az író nagy gondot fordított a világépítésre (még ha helyenként nem is teljesen konzisztens), a történetet több szemszögből meséli el, körbejárva pár egészen releváns témát is (a varázslónők, a Mókusok, a driádok...), és közben végig élvezetes, fordulatos (na jó, azért egy ponton kezd unalmas lenni a Geralt meg... minden nőt malom), egyszóval korrekt.
A Netflix pedig a Trónok Harca sikerén felbuzdulva úgy döntött, ideje átvenniük a nagyívű fantasy sorozat témában a vezetést, és a rettenetes utolsó évad után nem sokkal megjelent az első évad, élén mindenki kedvenc Supermanjével és pár igencsak nagy porfelhőt verő vizuális dizájn-döntéssel. És hogy milyen lett? Háááát...

Ami tetszett

 Még én is meglepődtem, mennyire tartották magukat a könyvhöz. Gondosan ügyeltek arra, hogy a jól ismert novellák cselekménye szinte minden mozzanatban megegyezzen a könyvvel. Kifejezetten nosztalgikus volt nézni a Blavikeni mészárlást, a strigát, az aranysárkányt, az "ördögöt", a dzsinnt... sokkal inkább hű maradt az alapanyaghoz, mint azt manapság legtöbbször látjuk.
Geralt, Ciri, Jennefer, Calanthe, Kökörcsin szerepeit mind-mind jól eltalálták (Triss nekem egy kicsit túl puha lett a könyvbelihez képest, de elmegy). A mellékszereplők is nagyrészt jók, tetszett, hogy előtérbe hoztak kevésbé hangsúlyos alakokat is, mint Erszényes vagy Trissa.
A lezárásként belerakott Soddeni csata kellően izgalmas volt évadzárásnak, jól tették, hogy belerakták, a könyvekben az első két kötet novellái között nem igazán van olyan, ami ide jó lett volna. Bár van pár problémám vele...

Ami nem tetszett

 Túl sok volt nekem a végzet emlegetése. A könyvben sokkal kevésbé hangsúlyos ez a szál, és bár van értelme egyszer-kétszer felhívni a figyelmet rá, de amikor már Gébics is erről zagyvál, az nekem sok volt (plusz Gébicset igazán lehetett volna a könyvbeli megfelelőjéhez hasonlóbban megcsinálni, őt elrontották szerintem).
A tündék az "ördög" történetében meglehetősen lelombozóak a könyvbeli megfelelőjükhöz képest. Az író sokkal Tolkien-ibbnek írta le őket, hiányzott az elegancia, a kecsesség. Másutt ő sem nagyon tér ki ezekre, de pont itt idegesítő volt.
Túl sok mindent hagytak ki szerintem, de erre majd kitérek.
A mágia egyszerre működik pár helyen és borzalmas másutt. Yennefer tanoncévei jól meg vannak csinálva, Sodden is, de az egész Káosz ide Káosz oda dolog nem igazán illeszkedik a könyvben leírtakra, és nem tesz hozzá a hangulathoz. Szerintem túlságosan elvitték kemény irányba, elvesztette a misztikus, gyakorlatilag végtelen lehetőségeket biztosító mivoltát.

Amit beleraktak

 Yennefer és Ciri előtörténete rengeteget bővült, színesedett. Ezek a részek, várakozásaimmal ellentétben egészen jól illeszkedtek a többi közé, nem voltak nagyon mások. Egyedül talán Istredd-ből lett nagyon más karakter, mint a könyvben, de cserébe legalább rendesen ki lett dolgozva.
Viszont Vilgeforzból minek csináltak ugrándozó bohócot... azt nem értem. Amikor feltűnt, elkezdett borsózni a hátam, de nyoma sem volt a könyvbeli énjének. Gondolom, ez még majd változik...
A doppelganger-es epizód Cirivel szerintem felesleges időhúzás volt, semmi több. Nyilván később visszahozzák majd, de egyelőre a feltűnése csak arra volt jó, hogy többet lássunk Ciriből.

Amit kihagytak

 Sok-sok mindent, főleg a második kötetből. Az Egy csepp igazság című novellát főleg sajnáltam, mert az egyik legjobb (ha nem a legjobb) az első kötetben, de érthető, mivel ez kapcsolódik a legkevésbé a fő történetszálhoz, plusz azok után, ahogy szegény Dunyt megcsinálták, egy medvefej valószínűleg még röhejesebbre sikerült volna.
Kimaradt még a Jégszilánk, az Örök tűz, a Némi Áldozat, a Végzet Kardja teljesen át lett írva, kábé felismerhetetlen (Ciri történetét kivették és kinyújtották azzá, ami az ő szála), egy edül a Lehetőségek Határa és a Több annál maradt meg majdnem változatlan formában.
Ettől függetlenül még ezek előkerülhetnek, átdolgozva vagy visszaemlékezés-szerűen,  mivel a sorozat vége gyakorlatilag a második kötet vége, ezért szerintem innen már felveszik a fonalat és folytatják a könyvek mentén, amik itt válnak novelláskötetből tényleges sorozattá.
Nekem hiányoztak ezek a történetek, sajnáltam, hogy kimaradtak, de meg tudom érteni, hogy rövidebbre akarták vágni az első évadot, és el akartak jutni az "érdekes" részig.

Verdikt

Korrektebb és jobb, mint amit vártam, de nem tökéletes. Ha továbbra is tartják magukat az alapanyaghoz, felül is múlhatja a Trónok Harcát minőségben, bár nyilván másik irányvonalat képvisel (kevesebb politika, több fantasy, kevesebb vérkomolyság, több törpevicc). Én egy kellemes nosztalgia-zuhany erejéig visszamerültem a világba és végre kedvet kaptam a Witcher 3 kijátszásához, szóval semmiképpen sem volt haszontalan.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szikra

Légmell

Bemutatkozás