Vörössel forrasztott maszk

Az állatorvosi ló: boncolási napló

Ez a cikk a Star Wars 9.részéről, a Skywalker koráról szól. Régen nevettem ilyen sokat egy filmen. Tényleg. Minden várakozást felülmúlóan szórakoztató volt. A moziban valószínűleg egy tucatnyian akartak nagyon sürgősen megfojtani a hanghatások és kézmozdulatok miatt.
Ebben a filmben sikerült egybeolvasztani mindhárom trilógia hibáit. Egy aranybánya a kritikusoknak. Egy lottóötös az elemzőknek (amit a blogposztok és videók áradása is tanúsít).
A továbbiakban megkísérelem a lehető legalaposabban kielemezni, kitérve az összes hibára, jó/rossz döntésre, furcsaságra. Figyelem: hosszú lesz és

SPOILERES!

Első rész: baljós bevezető

Először is leszögezném, hogy egészen minimális elvárásokkal ültem be a moziba, egy rakás ismerőssel, amolyan "legalább jól fogunk szórakozni" délutáni program gyanánt. A harmadik trilógia első két részéről vegyes benyomásaim maradtak (mindkettőt élveztem egy bizonyos szinten, az Ébredő Erőt főleg mint többé-kevésbé jól összerakott filmet, az Utolsó Jedit pedig az időnként fel-felbukkanó kreativitásért), de a rémhírek utolértek engem is. Popckorn, kóla bekészítve, reklámok lemennek, ülünk a sötétben, "réges-régen...", és aztán bamm!

Elolvastam az első sort a bevezető szövegből és menthetetlenül elkapott a röhögés. A mellettem ülők sanda pillantásainak kereszttüzében igyekeztem minél halkabban fulladozni. A magyar szövegben ugyanis ez így hangzik: "Üzenet a síron túlról!". Gondolom a döntéshozóknak meg sem fordult a fejében, hogy a sorozat csúfos mélyrepülése és szimbolikus sírbaszállása után ennek bizonyos felhangjai lesznek... szóval megvolt a bemutatkozás.

Ami ez után következett, arra majd később részletesebben is kitérek, de elsőre elég annyi, hogy ha a film az SW franchise összes hibájának mikrokozmosza, akkor az első hét perc a film hibáinak a zanzásított bemutatása. Van itt minden: szörnyű sietség, a mindennel kompatibilis varázsiránytű, a borzalmas dialógus, a mémek, a végső rend... ekkor már tudtam, hogy ez nem lesz piskóta.

Második rész: a sablonkarakterek támadása

A legidegesítőbb karakter a filmben nekem Ochi volt, pedig csak egy fél jelenet erejéig tette tiszteletét, mint csontváz: folyamatosan úgy emlegették, mintha már mindenkinek ismernie kéne. Itt érzésre a vérszomjas vágás volt a dolog mögött (erről még lesz szó), az volt az érzésem, hogy volt egy jelenet, ahol elmondták, ki ő, csak a vágóasztalon végezte.

Az idegbaj megtestesülése viszont a BB-8 és R2D2 duóhoz csatlakozó kis robot lett, aki tőlem megkapta a "stúdióközönség tábla" becenevet. Az egyetlen szerepe a jelenetek érzelmi töltésének kimondása volt, bele a néző arcába. Ez egy olyan szintű lenézés a közönség irányába, ami vérlázító.

Ja és a droid mint bántalmazott állat metafora... eddig is tudtuk, hogy BB-8 egy kutya, de most már legalább megerősítést is kaptunk. Juhé.

Természetesen itt van mindenki a korábbi filmekből, aki számított, ha már nosztalgiával akarjuk meghajtani a filmet történet, karakterek vagy józan ész helyett: szellem Luke, animált Leia, még halottabb Palpatine, Csuvi, aki ezen a ponton (egy jelenettől eltekintve) csak a háttérben nyomja a wukihangokat, és még az öreg Lando is beköszön, hogy emlékeztesse a nézőket jobb filmekre (és beharangozzon egy spinoff sorozatot vagy filmet, ki tudja).

Kapunk még két új karaktert: a piros power rangert és Finn női megfelelőjét. Előbbi azért van csak, hogy odaadja a következő plot szempontjából fontos tárgyat a csapatnak, lelkizzen egy kicsit a "rettenetes volt itt felnőni, el akarok menni" témában, adjon egy szerelmi szálat Poe-nak majd a végén köszönjön be, amikor éppen a borzalmasan megkomponált fordulat... erről később.

Finn női megfelelője pedig azért van itt, mert a rajongók utálták Rose-t (részben jogosan), de kellett egy sidekick/szerelmi szál Finn-nek is (hogy még véletlenül se kezdjen el működni a kémia közte és Poe között), meg hogy meglegyen a kötelező "A háború rossz, értem?" szöveg.

Ren lovagjai rettenetesen fel vannak vezetve, aztán semmi. Mint valami metálbanda: nagyon fenyegetően elősétálnak, talpig feketében meg acélban, miközben szól a fenyegető zene, mindezt háromszor. A végén pedig Ren egymaga elintézi őket kb fél kézzel.

Meg persze a végén két nő smárol, akiknek a kapcsolatából effektíve semmit sem láttunk, csak azért kerültek be, hogy a Disney verhesse a mellét, milyen progresszív. A büdös fenét. Ha az amúgy működőképes Poe-Finn kapcsolatot meglépték volna... de neeem, van helyette token 2 másodperc, nesztek, reprezentáció.

Ja és Rey. Szegény, szegény Rey. Előkerül a régi szerepjátékos probléma, amikor a túl erős karakter, aki ráadásul mindenhez is ért, szépen feleslegessé teszi a többit. Ez a robotgyáros keresésekor válik nyilvánvalóvá, ahol egymaga legyőzi a fűszercsempészeket, majd meggyőzi a piros power ranger-t, hogy segítsen nekik. Jeej. Később persze van itt erőgyógyítás meg minden egyéb, de ezekről később.

Harmadik rész: a mémek bosszúja

Van itt minden. Az SW eljutott odáig, hogy a mémek beépültek a filmekbe is, és felettébb szórakoztatóak. Előkerül a jó öreg "Unlimited Power", csak ezúttal irónia nélkül (az erővillám, ami flottákat szed le. Izé. Az erő hirtelen deus ex machinába fordulásáról később lesz szó), van itt "Do it!" jelenet is, az első hét percben elhangzik a "képességek, amiket egyesek természetellenesnek gondolnak" szöveg is... kicsit csalódtam, hogy nem ölelték keblükre teljesen ezt az irányt, sokkal viccesebb lehetett volna az egész.

Ó, de nem áll meg a film az SW mémeknél, dehogy! Ideje az egész popkultúra összes mémjét összegyűjteni! Kezdve a gyűrűk urával és a félelmetes Bilbóval, majd az egy gyűrűvel (a "dobd bele a tűzbe" jelenetet kétszer is eljátsszák, egyszer Ren lézerkardjával, egyszer pedig Luke-éval), majd a Warcraft is sorra kerül a "Mindig kell egy Lich King" jelenet pofátlan másolásával.

Ó, de még nincs vége: a jedik valójában az avatarok! "Több ezer nemzedék él benned tovább...". Ja és Palpatine most már dementor is, nem csak GLaDOS.

Negyedik rész: egy új mélypont

Az eddigi problémák jórészt felszíni dolgok voltak: béna karakterek, béna kezdés, mémek... ezek még nem tesznek tönkre egy filmet. Ami viszont igen, az a konzisztensen szörnyű dialógus. Az SW-t persze eddig sem azért szerettük, mert olyan hihetetlen lírai magasságokban körözött volna, de ez minden tekintetben mélypont. A karakterek vagy teljesen banális dolgokat magyaráznak túl, vagy egy tízéves emós (elnézést kérek a tízéves emósoktól ezúton is) színvonalán lökik a rettenetesen edgy szövegeiket.

És a narratíva. Az a bizonyos narratíva. A tempóról, karakterívekről és ritmikáról még beszélek később, most csak simán a "miért aranyhörcsögökre bízták a forgatókönyvírást" kérdésre keresem a választ. Merthogy ez valami elképesztően rossz. Korábban már említettem, hogy a háttérben szerintem egy iszonyúan erőszakos, a hosszt mindenáron 150 perc alá szorítani akaró vágógárda állhat, akik olyan brutalitással mentek neki a filmnek, hogy nem csak a gyerek röpült a fürdővízzel együtt, de a kád és a cselédlány is. Nagyon kíváncsi vagyok a rendezői változatra, mert hibák tömkelege származik az átgondolatlan vágásból.

Az általános, folyamatosan visszatérő probléma a konfliktusok súlytalansága. Minden probléma azonnal megoldódik, vagy csak simán elfelejtődik. Ügynökök a tömegben? Meg a fenét, csak Lando az. Elnyelte őket a futóhomok? Áh, dehogy pont ott kötnek ki, ahol akarnak. Hogy elveszik 3CPO memórája (by the way, a "nem tudom kimondani" csavar a LEGROSSZABB CSAVAR VALAHA)? Dehogy, van backup. Csuvit elfogták a tőrrel? Sebaj, a tőrről megvan a kép 3CPO agyában. Ja várj, mégse, kell a tőr is. Sebaj, pont megérkezik a romboló, amin van. Rey erővillámmal szétkap egy hajót? Áh, Csuvi nincs is rajta. Kamerák a csillagrombolón? Le vannak tojva, senkit nem érdekel. Poe-t eltalálják? Áh, kutya baja. Kivégzőosztag? Nope, Hux a kém, probléma elintézve, őt pedig szépen eltakarítják a háttérben. Megsérült a leszállótalp? Persze, hogy semmi jelentősége nem lesz. Rettenetes időjárás, amiben nem lehet hajózni? Se Reynek, sem az utánaeredő társaknak se okoz gondot. Eltörött a mcguffin? TÍZ MÉTERRE parkol az űrhajó a másikkal. Felrobbant a Kijimi? Áh, a power ranger persze megmenekült az aranyos kis droidgyáros cuccal együtt. Finn és az újdonsült barátnője önfeláldoz? Áh, dehogy, jön Lando!

Feszültség helyett tempó van. Illetve az se

Ötödik rész: a tempó visszavág

A filmnek azonban nem csak a története borzalmas, ó, dehogy. A fékevesztett vagdosás természetesen bármiféle konzisztens tempót kidob az ablakon. Az a nagyon kevés nyugodtabb, lassabb jelenet, ami van, az őrületbe kergeti az ekkorra adrenalinon pörgő szerencsétlen nézőt, annyira, hogy Leia megrendítőnek szánt halála inkább hat időhúzásnak semmint komoly, tragikus fordulatnak (meg persze mindenki tudta, hogy ez lesz).

A tempó mellett itt van a ritmus is, ami teljesen ki lett nyírva. Olyan jelenetek vannak, amik egyszerűen szétrombolnak mindenfajta beleélést: a teljesen felesleges visszavágások Leiához a bázisra, a Rey vs Kylo űrhajója, ami csak és kizárólag a trailer miatt készült. Ott van a kelleténél sokkal hosszabb föld alatti rohangálás, a "szerepjátékos parti beoson a megszállás alatt álló városba" jelenet, a "szerepjátékos parti feloson a hajóra" jelenet, a "szerepjátékos parti igenis fontos dolgokat csinál a végső csatában" jelenet... az egész egy rosszul megtervezett kampány elbénázott zárókalandja, ahol a mesélő mindenképpen le akar zárni mindent, de még menő is legyen, meg mindenkinek legyen csaja/pasija a végére...

Ja, és a karakterek fejlődési íve. Hát az nincs. Illetve próbálkoztak Rey-nek valamiféle "Hív a sötét oldal" plotot adni, de nem igazán sikerült meggyőzniük. Persze, néha-néha előtörnek belőle az érzelmek, de az egész önmarcangolás elég hiteltelen, amikor egy baleseten kívül senkiben nem tesz kárt (Kylót pedig azonnal meggyógyítja, ahogy az várható volt).

Apropó, Kylo. Az ő íve a jó útra térés akart lenni, csakhogy a film ezt is kb olyan kecsességgel próbálta felvázolni, mint egy részeg rozmár. Gonosz gonosz gonosz hopp! Deus Ex apuci emléke, meg is javult!

A többi szereplőnek jórészt annyira kevés vászon jutott, hogy semmiféle érdemi karakterváltozást nem tudtak beleszuszakolni. Persze próbálkoztak, Finn erőérzékenységével meg Poe megjavulásával, de ezek elsikkadnak, és nagyon kevés idejük van kibomlani. Ez egy általános probléma a filmben: annyira sok karakterrel próbálnak zsonglőrködni (az első trilógia fontosabb szereplői, az új trilógia főszereplői, fontos mellékszereplői és még az új szereplők is, akik valamiért nagyon kellettek így a legvégére), hogy senkinek nem jut elég idő. Így az egész egy rohanó, kaotikus masszává olvad.

Hatodik rész: a mcguffin visszatér

Nem ez az első vagy egyetlen film, amiben különböző tárgyakat kergetnek a főszereplők, de itt a leglátványosabb és legerőltetettebb. Rögtön az első öt percben, mindenfajta felvezetés vagy magyarázat nélkül előkerül az első Sith iránytű, amiből aztán lesz egy másik, ami eltörik, de nem baj... ez az egész tőr -> iránytű -> Exegol annyira időhúzás-szagú, hogy az nem igaz, mindezt egy ennyire rohanó és szorosra vágott filmben eljátszani, hát...

Ó, de még nincs vége, dehogy is! Az öreg Darth Vader sisakja legalább releváns tud lenni, de Csuvi öve, amit annyit mutogatnak a filmben, hogy szegény néző már szinte el is hiszi, hogy van jelentősége, aztán persze nem. Vagy mint ahogy a jeladótorony, amit visszakapcsolnak. Ja várj...

Hetedik rész: az ébredő deus ex machine

Itt térnék ki kicsit rövidebben az Erőre. Mindig is puha mágiarendszerként működött (kivéve egy midikloriános bakit, de azt felejtsük el), szóval nem lepődött meg senki, amikor az új trilógia kiterjesztette a lehetőségeket.

De ennyire nyíltan deus ex machine-ként még nem láttam használni. Eleve az erőgyógyítás egy borzasztóan rossz ötlet, mert súlytalanná tesz mindent (még akkor is, ha csak diádok tudják használni. Különben is, ezt honnan tudná a szerencsétlen néző?). Pedig amúgy a kígyós jelenet legalább megoldja az előrevetítést, de akkor is... Poe megsebesül? Ott van Rey a közelben, ha a film nem felejtette volna el, hogy meglőtték, biztosra vettem, hogy meg lett volna gyógyítva. A végső csata ezek után még súlytalanabb lesz, különösen a szuper-erővillámmal, ami valahogyan előkerült a semmiből, de amikor Rey két lézerkarddal elindul Palpatine felé, azon már nem képes áthatolni... plusz Finn-ből hirtelen olyan mindentudó látnok lesz, hogy csak na. Ja és mostantól mindenki az Erőn keresztül telefonál, meg asztrálvetít, meg egyéb baromságok...

Az egész "megállítom az űrhajót erőből" dolog előhozza a problémát, hogy Rey annyival erősebb mindenki másnál a filmben, hogy csuklóból meg tudott volna oldani mindent, ha nem felejtette volna el időről időre, hogy jedi. Arról nem is beszélve, hogy az elmetrükköt egyszer sem használta, pedig a Kijimin és a csillagrombolón is lett volna kit irányítani...

Nyolcadik rész: az utolsó rókabőr

Nem elég, hogy még mindig az első film szereplői alkotják a gárda felét, a jelenetek is olyan szinten csöpögnek a görcsös nosztalgiától, hogy az szörnyű. Luke még erő-szellemként is kiemeli a pont a közelben elsüllyedt X-szárnyút, Csuvi megkapja a medálját (nyilván), Rey pedig természetesen elbattyog a Tatuin-ra (amihez Luke-nak is csak traumatikus emlékei fűződnek, Rey-nek pedig konkrétan semmi, max a saját szörnyű gyerekkorára asszociálhat a sivatag miatt), és a két hold mellett szépen elássa a két lézerkardot, majd előveszi a saját, offscreen legyártott sárga (Szürke Jedi utalás a semmiből) lézerkardját, hazudik egyet és vége a filmnek. Ja és a kötelező ewok-kameó.
Ezt a filmet a nosztalgia próbálja elvinni a hátán, de elég nehezen megy neki. Biztos vannak, akiknek ez elég, nekem, nos engem nem nyűgöz le, ahogy a Dinsey egyre feljebb furakszik a rajongók kollektív ánuszában. Én ilyen elégedetlen vagyok, na.

Kilencedik rész: a lyukak kora

A teljesség igénye nélkül egy csokorra való:
Mi az, hogy zavarni tudják a siklókat a csillagrombolón? És a sima fegyvereket, bombákat? Kommunikátorokat?
Mi lett a Sólyom elromlott lábával meg az alkatrészekkel?
Hogy jutott Kylo el az Exegolra a halálcsillag roncsáról, ha hajója sem volt és Finnék ott voltak egy köpésre?
Mi lett Rey barlangbeli látomásával?
Mi lett Rose-sal és Finnel? Hova tűnt a romantikus subplot?
Mi a halált akart Finn mondani Rey-nek annyira, amit aztán mégsem mondott el? Tudom, azt, hogy erőhasználó, de ez sehol nem derül ki.
Honnan a fenéből kerültek elő az éljenző, sith-imádó tömegek?
Mi a franc volt az a Reylo ship a végén?
Hogy gondolta a Disney, hogy ezt a filmet vászonra engedte?

Bónusz: ami tetszett

Na, szóval én már annyit ütlegeltem ezt a filmet, hogy teljesen megfájdult a billentyűzetem. Viszont minden hibája ellenére könnyesre röhögtem magam rajta, volt olyan jelenet, ami működött és főleg az Exegol-os részek valami szédítően néznek ki. A film eléggé pörög ahhoz, hogy ne unatkozzon rajta az ember, és minden hibája ellenére ad egy lezárást a sorozatnak. Tele van hibákkal, félholtra lett vágva, logikátlan, lukas, de legalább végre-valahára véget vet az aranytojást tojó franchise szenvedéseinek.
Legalábbis a Mandalorian következő évadáig.