Shrine - Quintessence: zenévé préselt ősesszencia

-
Különleges alkalom: most az egyszer helyet cserél a Csend és a Kőtáblák, jövő héten visszaáll a rend.

Háttér

Ez az album egy hete érkezett meg a Cryo Chamber kiadó gondozásában (akikhez a továbbiakban gyakran vissza fogok térni, mert minőségi anyagot adnak ki). A szerző, a bolgár Hristo Gospodinov igazi veteránja a műfajnak, 2003 óta készít ambient, dark ambient és post-industrial albumokat. A Cryo Chamber label alatt ez az első megjelenése, és meg kell, hogy mondjam, elég erősre sikeredett.

Az album

Az album maga egészen rövid, kicsit több, mint 40 perc hosszú. Öt számból áll, minden elem kapott egyet, az extra pedig a címadó Quintessence. Amilyen rövid viszont, annyira ütős: minden szám teljesen egyedi, mégis a többivel harmonikus módon ragadja meg a címadó elem esszenciáját. A műfajtól szokatlanul meglehetősen dallamos, drone-os hangzásvilág adja az alapot, kevés a természetes, felvett hang, sokkal jobban érvényesül az industrial beütés, ettől mégsem lesz természetellenesebb.

Használhatóság

Egyelőre csak rövidebb írásokhoz és tanuláshoz használtam háttérzajként, de azokhoz kiváló. Nagyon jól kizárja a külvilágot, mert a hangerő egyenletes és sosem csendesedik el igazán. Az egyes számok nagyon jól megidézik az adott elemet, jók lehetnek adott jelenetek, karakterek inspirációjaként. A vérnyomást szépen lent tartja, a Quintessence az egyetlen "gyorsabb" szám az albumban. Maguk a számok közepes hosszúságúak, 8-10 percesek, ha hosszabb tevékenységhez rakja be az ember hallgatni, hamar rá kell tenyerelnie az újrajátszásra, talán ez az egyetlen negatívum.

Értékelés

Amikor az első szám kijött ízelítőnek, elkezdtem csorgatni a nyálam a borító láttán. Belehallgattam, kicsit Dahlia's Tear-es volt a hangzás, de hamar beleszerettem. Amikor végre kijött az egész, gyorsan széttörtem az ismétlés gombot: a számok által megelevenített kis mikrokozmoszok teljesen rabul ejtettek. A kedvencem mindenképpen a Pyr (Tűz), amit hallgatni kísértetiesen hasonlít arra, amikor a parázsló tábortűzben gyönyörködik az ember egy nyári szalonnasütésnél. Mindenképpen megemlíteni való még az Aer, amiért megragadta nem csak a szél könnyed, folyton változó természetét, de a csak hegycsúcsokról érezhető tér-élményt is tökéletesen visszaadja: az érzést, ahogy a semmi, a levegővel kitöltött űr monumentalitása vesz körül.

9/10, csak ajánlani tudom.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szikra

-
A vízinövény utasai - 0. rész - Apa, nézd, milyen szép köveket találtak nekem az árnyékok! - Jól van, de ezerszer megmondtam már, hogy ne beszélj róluk. Nekünk se. Most pedig menj vissza játszani. A kislány arca megkomolyodik, bólint, majd szinte táncolva szalad tovább a másik üregbe, léptei visszhangot vernek a barlang falai közt. A kezében tartott kavicsokat össze-összeüti, fehér szikrák fényét verik vissza a nedvesen csillogó falak. Mihez kezdjen vele? Ez a kérdés forog a fejében, amióta megtudta, hogy nemsokára a lánya beavatást nyer a törzsbe. Onnantól fogva rá is vonatkoznak a szigorú törvények, amik minden lépést felügyelik, és megtiltanak bármilyen érzelemből történő cselekedetet. Sírást, étellopást, mások bántalmazását. A kislányának, aki mindenütt árnyékembereket lát, ez lehetetlen. Hallja, ahogy a sötétséggel beszélget, érzi a félelem szorítását a torkán. Ha nem tanítja meg arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy kell, hamar megtörténik vele a leg
További információk

Légmell

-
A novella eredetileg egy horror-pályázatra készült. Meglehetősen grafikus body-horror részeket tartalmaz. Fájdalom ébreszt. Tegnap este úgy feküdtem le, hogy biztos túl sok volt a vacsora, vagy csak a rekeszizmom kínoz, de az el szokott múlni pár órán belül. Reggeli közben azon töprengek, elmenjek-e orvoshoz, de végül úgy döntök, nem annyira súlyos a helyzet. Útban az egyetemre kitapasztalom, hogyan működik: ha sietek, jobban fáj. Ha mélyen beszívom a levegőt, akkor is. Ha alig lélegzek, és a törzsem közelítőleg egy vonalban van a lábammal, akkor szinte nem is érzem. Az állapota nem változik: se nem javul, se nem romlik. A délelőtt lassú kínszenvedés. Mire vége az óráknak, egyetlen gondolat kavarog a fejemben: érjek be végre a rendelőbe, mondja meg a doki, mi a bajom, adjon rá valamit, és múljon el végre. A háziorvos megkopogtat, meghallgatja a tüdőmet, a vállát vonogatja. A biztonság kedvéért elküld röntgenre és ultrahangra. Szerencsére nincs nagy sor, hamar szólítanak. – Ólomszoknyát
További információk

Jussát várja a Netflix

-
Erősen spoileres bemutató következik. Andrzej Sapkowski Vaják-sorozata sokáig a top 3 fantasy sorozatomba tartozott. Az első pár kötetet rongyosra olvastam, ahogy szépen terebélyesedett a gyűjtemény, de mire a végére értem, valamennyire elfogyott a lelkesedésem. A könyvek a maguk nemében kitűnő példái a kicsit klasszikusabb alapokon nyugvó fantasyban rejlő lehetőségek kiaknázására. Az író nagy gondot fordított a világépítésre (még ha helyenként nem is teljesen konzisztens), a történetet több szemszögből meséli el, körbejárva pár egészen releváns témát is (a varázslónők, a Mókusok, a driádok...), és közben végig élvezetes, fordulatos (na jó, azért egy ponton kezd unalmas lenni a Geralt meg... minden nőt malom), egyszóval korrekt. A Netflix pedig a Trónok Harca sikerén felbuzdulva úgy döntött, ideje átvenniük a nagyívű fantasy sorozat témában a vezetést, és a rettenetes utolsó évad után nem sokkal megjelent az első évad, élén mindenki kedvenc Supermanjével és pár igencsak nagy porfel
További információk