Shrine - Quintessence: zenévé préselt ősesszencia

-
Különleges alkalom: most az egyszer helyet cserél a Csend és a Kőtáblák, jövő héten visszaáll a rend.

Háttér

Ez az album egy hete érkezett meg a Cryo Chamber kiadó gondozásában (akikhez a továbbiakban gyakran vissza fogok térni, mert minőségi anyagot adnak ki). A szerző, a bolgár Hristo Gospodinov igazi veteránja a műfajnak, 2003 óta készít ambient, dark ambient és post-industrial albumokat. A Cryo Chamber label alatt ez az első megjelenése, és meg kell, hogy mondjam, elég erősre sikeredett.

Az album

Az album maga egészen rövid, kicsit több, mint 40 perc hosszú. Öt számból áll, minden elem kapott egyet, az extra pedig a címadó Quintessence. Amilyen rövid viszont, annyira ütős: minden szám teljesen egyedi, mégis a többivel harmonikus módon ragadja meg a címadó elem esszenciáját. A műfajtól szokatlanul meglehetősen dallamos, drone-os hangzásvilág adja az alapot, kevés a természetes, felvett hang, sokkal jobban érvényesül az industrial beütés, ettől mégsem lesz természetellenesebb.

Használhatóság

Egyelőre csak rövidebb írásokhoz és tanuláshoz használtam háttérzajként, de azokhoz kiváló. Nagyon jól kizárja a külvilágot, mert a hangerő egyenletes és sosem csendesedik el igazán. Az egyes számok nagyon jól megidézik az adott elemet, jók lehetnek adott jelenetek, karakterek inspirációjaként. A vérnyomást szépen lent tartja, a Quintessence az egyetlen "gyorsabb" szám az albumban. Maguk a számok közepes hosszúságúak, 8-10 percesek, ha hosszabb tevékenységhez rakja be az ember hallgatni, hamar rá kell tenyerelnie az újrajátszásra, talán ez az egyetlen negatívum.

Értékelés

Amikor az első szám kijött ízelítőnek, elkezdtem csorgatni a nyálam a borító láttán. Belehallgattam, kicsit Dahlia's Tear-es volt a hangzás, de hamar beleszerettem. Amikor végre kijött az egész, gyorsan széttörtem az ismétlés gombot: a számok által megelevenített kis mikrokozmoszok teljesen rabul ejtettek. A kedvencem mindenképpen a Pyr (Tűz), amit hallgatni kísértetiesen hasonlít arra, amikor a parázsló tábortűzben gyönyörködik az ember egy nyári szalonnasütésnél. Mindenképpen megemlíteni való még az Aer, amiért megragadta nem csak a szél könnyed, folyton változó természetét, de a csak hegycsúcsokról érezhető tér-élményt is tökéletesen visszaadja: az érzést, ahogy a semmi, a levegővel kitöltött űr monumentalitása vesz körül.

9/10, csak ajánlani tudom.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szikra

-
A vízinövény utasai - 0. rész - Apa, nézd, milyen szép köveket találtak nekem az árnyékok! - Jól van, de ezerszer megmondtam már, hogy ne beszélj róluk. Nekünk se. Most pedig menj vissza játszani. A kislány arca megkomolyodik, bólint, majd szinte táncolva szalad tovább a másik üregbe, léptei visszhangot vernek a barlang falai közt. A kezében tartott kavicsokat össze-összeüti, fehér szikrák fényét verik vissza a nedvesen csillogó falak. Mihez kezdjen vele? Ez a kérdés forog a fejében, amióta megtudta, hogy nemsokára a lánya beavatást nyer a törzsbe. Onnantól fogva rá is vonatkoznak a szigorú törvények, amik minden lépést felügyelik, és megtiltanak bármilyen érzelemből történő cselekedetet. Sírást, étellopást, mások bántalmazását. A kislányának, aki mindenütt árnyékembereket lát, ez lehetetlen. Hallja, ahogy a sötétséggel beszélget, érzi a félelem szorítását a torkán. Ha nem tanítja meg arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy kell, hamar megtörténik vele a leg
További információk

Óda a webes képregényekhez - 1. rész

-
Webcomic, avagy a végtelen időfaló Ha az embert az a szerencse éri, hogy informatika tanulására adja a fejét, előbb-utóbb bele fog futni négy kockányi pálcikaemberbe, akik valami végtelenül belsős poént játszanak el. Természetesen egyéb módon is könnyű rátalálni, majd' minden fiatalosnak látszani akaró oktató diáin feltűntek már. Nem állítom, hogy ez lett volna az első webcomic, amivel találkoztam, de elég nagy a valószínűsége. Az XKCD testesíti meg azt a fajta képregényt, ami teljes mértékben az alkotó kreatív energiáinak burjánzásából született. Nem igazán lehet műfajba szorítani, hiszen éppúgy voltak epikus csaták és nagyszabású szerelmi történetek benne (persze a kocka-humort végig megtartva), mint furcsa, gondolatébresztő diagramok vagy szimpla gag-ek. Az XKCD-vel órákat töltöttem el az életemből, mégis, ez az egyik általam legkevesebbet olvasott képregényem (azok közül, amiket rendszeresen látogatok). Pont a történet nélkülisége teszi kevésbé függőséget okozóvá. Közeli
További információk

Szerep&Játék - Bevezető

-
Inspiráció Körülbelül tíz éve olvasok asztali szerepjátékokat és négy éve játszom velük rendszeresen, gyakran heti több alkalommal is. Ez a cikksorozat két aspektusra fókuszál: a Szerepre, avagy arra, hogy milyen karaktereket tudnak a játékosok eljátszani és a karakterük személyiségének megjelenítésére milyen eszközök állnak a rendelkezésre; és a Játékra, avagy milyen komplexitású, milyen fókuszú a mechanikai rendszer a játék alatt, milyen taktikai és döntéshozatali lehetőségeket biztosít. A kettő természetesen nem szeparálható el teljesen egymástól, de általában kellőképpen különböző irányokba viszik a játékot és más-más játékosi/mesélői igényeket elégítenek ki. A cikksorozat célja, hogy egy praktikusabb, de lehetőleg nem túl technikai ismertetőt adjak azokról a szerepjátékokról, amiket erre érdemesnek ítélek. Gyakorlatilag célzott ajánlók lesznek, amik alapján akár egy még egy teljesen kezdő is képet tud kapni az egyes játékokról, és el tudja dönteni, ki akarja-e próbálni őket, habár
További információk