God Body Disconnect - The Mist Between Mirrors: Hát ilyen szellemnek lenni...

-

Háttér

God Body Disconnect viszonylag új név Dark Ambient körökben. A New Jersey-ben élő Bruce Moallem korábban egy Dripping nevű Experimental/Slam/Brutal Death Metal bandában játszott annak két évig tartó fennállásáig. Ez a harmadik albuma, mindhárom a Cryo Chamber gondozásában jelent meg. Már az elsővel bebizonyította, hogy helye van a nagyok között, és a minőség ezúttal is ott van a szeren.

Az album

A korábbi GBD albumokat követve itt is kapunk egy rövidke bevezető szöveget (ez van, akit zavar, nem kell aggódni, csak az első szám eleje ilyen), majd indul is a fülmasszázs. Felépítését tekintve hozza a szokásos formát: nyolc szám, 5-11 percesek, mindegyik ugyanazt a hangulatot ragadja meg kicsit másképpen. Ez egy amolyan igazi "vérnyomást a Mariana árok mélyére" album: semmi izgalom, semmi pörgés. Klasszikus Dark Ambient, egyszerű, letisztult hangzással, néhol szabadban felvett hangokkal keverve. A kreatívabbak a számcímek és a szöveg alapján egész kis történetet kerekíthetnek a fejükben az album köré.

Használhatóság

Ha bánatos, gyászolós, túlvilági léten merengős jelenetet akarna írni valaki, netalántán az élet végességéről, az elkerülhetetlen halálról filozofálna a főszereplő karakter, ez a zene tökéletes választás. Nagyon szépen megbújik a háttérben, annyira, hogy észre sem veszi az ember, és már vége is a listának. Az album szerencsére kitart majdnem egy óráig. Amilyen megnyugtató, meditációhoz, alváshoz is kiválóan megfelel.

Értékelés

A korábbi GBD albumok után nem hozott túl nagy változást, nem érzem az újító szándékot olyan erővel, mint pár másik előadónál (khm Council of Nine khm), de rendes iparosmunka, teszi a dolgát. A kedvenc itt elég egyértelmű volt, a Bloodborne-féle Moonlit Melody óta igazi szerelmese vagyok a kísérteties, tiszta női hang énekelte daloknak, és az Another Lullaby from the Abyss megadta, amire vágytam. Nem ez lesz az év albuma, de mindenképpen egy jól megcsinált, erős darab, és GBD-re még érdemes lesz figyelni a jövőben.

7/10, hozza, amit kell, de semmi többet

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szikra

-
A vízinövény utasai - 0. rész - Apa, nézd, milyen szép köveket találtak nekem az árnyékok! - Jól van, de ezerszer megmondtam már, hogy ne beszélj róluk. Nekünk se. Most pedig menj vissza játszani. A kislány arca megkomolyodik, bólint, majd szinte táncolva szalad tovább a másik üregbe, léptei visszhangot vernek a barlang falai közt. A kezében tartott kavicsokat össze-összeüti, fehér szikrák fényét verik vissza a nedvesen csillogó falak. Mihez kezdjen vele? Ez a kérdés forog a fejében, amióta megtudta, hogy nemsokára a lánya beavatást nyer a törzsbe. Onnantól fogva rá is vonatkoznak a szigorú törvények, amik minden lépést felügyelik, és megtiltanak bármilyen érzelemből történő cselekedetet. Sírást, étellopást, mások bántalmazását. A kislányának, aki mindenütt árnyékembereket lát, ez lehetetlen. Hallja, ahogy a sötétséggel beszélget, érzi a félelem szorítását a torkán. Ha nem tanítja meg arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy kell, hamar megtörténik vele a leg
További információk

Óda a webes képregényekhez - 1. rész

-
Webcomic, avagy a végtelen időfaló Ha az embert az a szerencse éri, hogy informatika tanulására adja a fejét, előbb-utóbb bele fog futni négy kockányi pálcikaemberbe, akik valami végtelenül belsős poént játszanak el. Természetesen egyéb módon is könnyű rátalálni, majd' minden fiatalosnak látszani akaró oktató diáin feltűntek már. Nem állítom, hogy ez lett volna az első webcomic, amivel találkoztam, de elég nagy a valószínűsége. Az XKCD testesíti meg azt a fajta képregényt, ami teljes mértékben az alkotó kreatív energiáinak burjánzásából született. Nem igazán lehet műfajba szorítani, hiszen éppúgy voltak epikus csaták és nagyszabású szerelmi történetek benne (persze a kocka-humort végig megtartva), mint furcsa, gondolatébresztő diagramok vagy szimpla gag-ek. Az XKCD-vel órákat töltöttem el az életemből, mégis, ez az egyik általam legkevesebbet olvasott képregényem (azok közül, amiket rendszeresen látogatok). Pont a történet nélkülisége teszi kevésbé függőséget okozóvá. Közeli
További információk

Szerep&Játék - Bevezető

-
Inspiráció Körülbelül tíz éve olvasok asztali szerepjátékokat és négy éve játszom velük rendszeresen, gyakran heti több alkalommal is. Ez a cikksorozat két aspektusra fókuszál: a Szerepre, avagy arra, hogy milyen karaktereket tudnak a játékosok eljátszani és a karakterük személyiségének megjelenítésére milyen eszközök állnak a rendelkezésre; és a Játékra, avagy milyen komplexitású, milyen fókuszú a mechanikai rendszer a játék alatt, milyen taktikai és döntéshozatali lehetőségeket biztosít. A kettő természetesen nem szeparálható el teljesen egymástól, de általában kellőképpen különböző irányokba viszik a játékot és más-más játékosi/mesélői igényeket elégítenek ki. A cikksorozat célja, hogy egy praktikusabb, de lehetőleg nem túl technikai ismertetőt adjak azokról a szerepjátékokról, amiket erre érdemesnek ítélek. Gyakorlatilag célzott ajánlók lesznek, amik alapján akár egy még egy teljesen kezdő is képet tud kapni az egyes játékokról, és el tudja dönteni, ki akarja-e próbálni őket, habár
További információk