2019 legjobb Dark Ambient albumai

A csend árnyalatai

A 2019-es év nem volt különösebben kiemelkedő dark ambient terén, de azért hozott pár igazán kellemes meglepetést. Az alábbi lista az én teljesen szubjektív ízlésemet tükrözi, és a jó öreg Cryo Chamber kínálatában jelentek meg (akik ugyan nem szponzorálnak, de tényleg nagyon jók).

5. Beyond the Ghost - You Disappeared

 Ez az album teljesen meglepetésszerűen robbant be a látóterembe, és hamar felküzdötte magát a kedvenceim közé. Mögötte Pierre Laplace francia zenész áll, akinek ez az első DA albuma, és mindenképpen szurkolok, hogy legyen több is. Kiválóan érezhető a 10 évnyi experimental rockos múlt, sokkal több a hangszer és a melodikus rész, mint az DA-ban megszokott.
 Az album központi tematikája a túlvilág és a halál feldolgozása. A számok szépen illeszkednek egy igazi klasszikus gyászolástörténetbe, működik a néma történetmesélés. A hangszerek gyakori alkalmazása miatt a számok jobban kiemelkednek, mint zene, szóval kicsit nehezebb nem odafigyelni rájuk, cserébe a hangulat, amit megidéznek, tökéletes némi borongásra.
 A Kőmaszkok projektes listára első hallgatás után felkerült, nagyszerűen alkalmas borongós, melankolikus szövegek írásához. Viszont főleg a második fele már annyira dallamorientált, hogy könnyen kidob a koncentrációból. Itt érződik igazán a rockos, folkos háttér, ami igazán egyedi, de nem feltétlenül ambientnek érződő számokat eredményez.
 Összességében egy igazán jó, érdekes, helyenként a DA-ból kilógó, de jól használható albumról van szó, ami mindenképpen ígéretes kezdés a művész részéről. 8/10.
 Kedvenc track: Smoke and Mirrors

4. Shrine - Quintessence

 Erről az albumról itt írtam részletesen.

3. Dahlia's Tear - Across the Shifting Abyss

 A projekt Anile D.-hez, egy svéd zenészhez kapcsolódik, aki már másfél évtizede készít DA albumokat. Van egy rendkívül markáns, senki mással össze nem téveszthető stílusa, egyfajta csendes, dallamos, igéző melódia, ami minden albumban, minden számban ott van. Ez sem kivétel.
 Korábbi munkáit is szerettem, de nem igazán nyűgöztek le: túlságosan teátrálisnak érződtek a DA műfajhoz. Mégis, a Through The Nightfall Grandeur valahogy szépen lassan beférkőzött a legtöbbet hallgatott albumaim közé (valamikor arról is írok egy ismertetőt, mert nagyon jó album), és elérte, hogy ezt is kellő izgatottsággal várjam.
 Első hallgatásra nem igazán nyűgözött le. Én nem vagyok olyan nagy rajongója a space ambient-nek, és ez első látásra tipikus iskolapéldának látszott. Aztán ahogy egyre többet hallgattam, tudatosult bennem, hogy ez valami egészen más: egyfajta keveréke a misztikus és a space ambientnek, inkább az előbbiből merítve. Lassacskán meggyőzött arról, hogy mégis csak helye van a legjobb albumok között.
 Ami a használhatóságát illeti, tipikus Dahlia's album: ha nem zavar az erőteljes dallamosság és a magas, fémes hangok sokasága, ez egy nagyon jó inspiráció tud lenni. Szinte beszél az ember fülébe, telesuttogja jobbnál jobb ötletekkel. Egy nagyon konzisztens albumról beszélünk, a hangzásvilág jól össze van rakva, bizonyos dallamok vissza-visszatérnek, ebből a szempontból jó háttérzajnak is, nem fogja megszakítani a koncentrálást.
 Ez az album, bár elsőre középszerűnek tűnt, rendkívül nagy hatással volt rám, mint inspiráció és mint bepillantás a valóság függönye mögé. 9/10.
 Kedvenc track: The Eclipse

2. Council of Nine - Davidian

 Ismét csak egy olyan előadóval van dolgunk, akit régóta ismerek és szeretek. A projekt mögött Maximillian Olivier áll, aki Kaliforniában főzögeti boszorkánykonyhájában a jobbnál jobb DA albumokat. Egyike azon kevés művészeknek, akik konzisztensen képesek kiemelkedőt alkotni, minden album új módokon kápráztatja el a nagyérdeműt.
 A Davidian folytatja az Exit Earth-al elkezdett trendet, ám ezúttal a Heaven's Gate tömeges öngyilkossága helyett a Branch Davidians szekta hasonlóan tragikus végzetét veszi górcső alá. Az eset nagy sajtóvisszhangot kapott, egy kiváló sorozat is készült az események alapján, Waco címmel. Az album a megszokott filmzenés attitűdöt használja, kevés a direkt utalás az eseményekre, még a számok címeiben is. A témához méltóan sötét, mély, a megszokott Council of Nine hangzást használva, nagy hangsúlyt fektetve a mély, visszhangszerű, térérzetet keltő zúgásra.
 Az albumnak sokat segít a tragikus téma és a lassan hömpölygő végzetre hajazó hangzás. Igazi súlyos, vizuális album, ami megragadja a téma gyomorforgató valóját. Ennek megfelelően viszont írásra nehezebben használható, csak úgy, ha el tudja vonatkoztatni magát a témától az ember. A CoN-tól megszokott módon nincsenek szöveges részek vagy markáns dallamok, a háttérbe olvad az egész, úgyhogy koncentrációra jó.
 Én kifejezetten szeretem az erős, tematikus albumokat, és ez egy kifejezetten érdekes (és morbid) témát dolgoz fel kiváló minőségben. Így kell történetet mesélni DA-val. 10/10.
 Kedvenc track: Day 51

1. ProtoU - Anomalies

 Első látásra szerelem. Így tudnám a legjobban jellemezni.
 A ProtoU Sasha Puzan ukrán zenész projektje, és az egyik legegyedibb, legváltozatosabb DA előadó, akit ismerek (és mellesleg a Dronny Darko mögött álló Oleg Puzan párja). Ebben az évben egy másik lemeze is megjelent, Sub Life címen Purl-el közösen, ám az egy sokkal dallamosabb, kevésbé "dark" lemez lett. Az Anomalies viszont kívül-belül hamisítatlan, 100%-os ProtoU jóság.
 A tematika a klasszikus álmok földje, ez önmagában semmi újdonságot nem tartalmaz. Az album legnagyobb erőssége, hogy a végletekig kihasználja a DA eszköztárát, nagyszerűen összehozva a háttérbe szoruló dallamfoszlányokat, a természetben felvett hangokat és az industrial zörejeket. Amolyan igazi nyálcsorgatós, instant inspiráció album, ami egyszerűen beszippant. Nem mesél történetet, nem próbál nagyon konzisztens lenni, cserébe minden egyes track igazi mestermű, ez egy klasszikus all-star album.
 A legfőbb érv mellette az, hogy szinte minden íráshoz kapcsolódó tevékenység mellett megfér: ötleteléshez éppolyan jól illik, mint gépeléshez. Külön kiemelném a záró track-et, a Pellucid Waters-t, amiben Hilyard is benne van (akivel mellesleg a szintén kiváló Alpine Respire lemezen már kollaboráltak), ami az év (ha nem az évtized) legjobb DA száma.
 10/10. Ennyi.