Atrium Carceri - The Untold: Ismerős sötétség

-

Háttér

Atrium Carceri egy olyan veterán, akiről Dark Ambient körökben mindenki hallott. 2003 óta futó projektje a svéd Simon Heath-nak, aki 2011-ig a Cold Meat Industry kiadóval dolgozott, utána ment át a korábban már említett Cryo Chamber-hez. Szintén az ő nevéhez fűződik a Sabled Sun projekt, amiről biztosan írok majd a jövőben, lévén az volt életem első DA élménye. Az Atrium Carceri keretében tizenkét (!) saját albumot és tíz (!) más művészekkel való együttműködést mondhat a magáének. A projekt neve egyébként latin, börtöncsarnokot jelent, habár a végéről hiányzik az -s.

Az album

2012-ben, nem sokkal a kiadóváltás után született, része az összes albumon átívelő, meglehetősen ködös történetnek. A hossza közepes, alig egy és egy negyed óra, cserébe az egészen rövid kétpercesektől a tizenkét perces zárószámig minden van benne. A hangulata sötét, idegen: mély katakombák, rég elfeledett civilizációk romjai derengenek fel. Néhol kifejezetten horrorba hajlik, a hangok részben elektronikus zörejek, részben szabadban felvettek. Minimális beszédet is tartalmaz, de alig lehet észrevenni.

Használhatóság

Ez az album felelős a félbehagyott Anwaradd projekt megszületéséért, amely egy törzsi fantasy világban játszódó történet/szerepjáték lett volna, és számtalan egyéb ötletemben ott volt inspirációként, többek között a blognak címet adó Kőmaszkokban is. Kiváló háttérzaj íráshoz, ha valamilyen sötét, idegen világban gondolkozik az ember. Elég hosszú és változatos ahhoz, hogy több órán keresztül hallgatva se válik repetitívvé (plusz van folytatása, a Metropolis, amiről lehet, hogy szintén írok bemutatót). Kozmikus horrorhoz is tökéletes. Meditációhoz, alváshoz nem javasolt, ahhoz túl nyugtalanító.

Értékelés

Nagy kedvencem ez az album, és egyike az elsőknek, amiket ténylegesen sokat hallgattam. A hangulat tényleg nagyon ott van, csontig hatol, nem enged megpihenni. A kedvencem a Catacombs of the Forgotten, aminek a címe önmagában megér egy misét (akinek ettől nem indul be a fantáziája, azt csak sajnálni tudom), de a szám maga is mestermunka a rádiózajok és a hatalmas tereket, barlangokat sejtető, mély, mindent elnyelő zörejek keverékeként. Az egész album, az elejétől a végéig egyetlen hideglelős mestermű.

10/10, elfogult vagyok, na.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szikra

-
A vízinövény utasai - 0. rész - Apa, nézd, milyen szép köveket találtak nekem az árnyékok! - Jól van, de ezerszer megmondtam már, hogy ne beszélj róluk. Nekünk se. Most pedig menj vissza játszani. A kislány arca megkomolyodik, bólint, majd szinte táncolva szalad tovább a másik üregbe, léptei visszhangot vernek a barlang falai közt. A kezében tartott kavicsokat össze-összeüti, fehér szikrák fényét verik vissza a nedvesen csillogó falak. Mihez kezdjen vele? Ez a kérdés forog a fejében, amióta megtudta, hogy nemsokára a lánya beavatást nyer a törzsbe. Onnantól fogva rá is vonatkoznak a szigorú törvények, amik minden lépést felügyelik, és megtiltanak bármilyen érzelemből történő cselekedetet. Sírást, étellopást, mások bántalmazását. A kislányának, aki mindenütt árnyékembereket lát, ez lehetetlen. Hallja, ahogy a sötétséggel beszélget, érzi a félelem szorítását a torkán. Ha nem tanítja meg arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy kell, hamar megtörténik vele a leg
További információk

Légmell

-
A novella eredetileg egy horror-pályázatra készült. Meglehetősen grafikus body-horror részeket tartalmaz. Fájdalom ébreszt. Tegnap este úgy feküdtem le, hogy biztos túl sok volt a vacsora, vagy csak a rekeszizmom kínoz, de az el szokott múlni pár órán belül. Reggeli közben azon töprengek, elmenjek-e orvoshoz, de végül úgy döntök, nem annyira súlyos a helyzet. Útban az egyetemre kitapasztalom, hogyan működik: ha sietek, jobban fáj. Ha mélyen beszívom a levegőt, akkor is. Ha alig lélegzek, és a törzsem közelítőleg egy vonalban van a lábammal, akkor szinte nem is érzem. Az állapota nem változik: se nem javul, se nem romlik. A délelőtt lassú kínszenvedés. Mire vége az óráknak, egyetlen gondolat kavarog a fejemben: érjek be végre a rendelőbe, mondja meg a doki, mi a bajom, adjon rá valamit, és múljon el végre. A háziorvos megkopogtat, meghallgatja a tüdőmet, a vállát vonogatja. A biztonság kedvéért elküld röntgenre és ultrahangra. Szerencsére nincs nagy sor, hamar szólítanak. – Ólomszoknyát
További információk

Jussát várja a Netflix

-
Erősen spoileres bemutató következik. Andrzej Sapkowski Vaják-sorozata sokáig a top 3 fantasy sorozatomba tartozott. Az első pár kötetet rongyosra olvastam, ahogy szépen terebélyesedett a gyűjtemény, de mire a végére értem, valamennyire elfogyott a lelkesedésem. A könyvek a maguk nemében kitűnő példái a kicsit klasszikusabb alapokon nyugvó fantasyban rejlő lehetőségek kiaknázására. Az író nagy gondot fordított a világépítésre (még ha helyenként nem is teljesen konzisztens), a történetet több szemszögből meséli el, körbejárva pár egészen releváns témát is (a varázslónők, a Mókusok, a driádok...), és közben végig élvezetes, fordulatos (na jó, azért egy ponton kezd unalmas lenni a Geralt meg... minden nőt malom), egyszóval korrekt. A Netflix pedig a Trónok Harca sikerén felbuzdulva úgy döntött, ideje átvenniük a nagyívű fantasy sorozat témában a vezetést, és a rettenetes utolsó évad után nem sokkal megjelent az első évad, élén mindenki kedvenc Supermanjével és pár igencsak nagy porfel
További információk