Atrium Carceri - The Untold: Ismerős sötétség

-

Háttér

Atrium Carceri egy olyan veterán, akiről Dark Ambient körökben mindenki hallott. 2003 óta futó projektje a svéd Simon Heath-nak, aki 2011-ig a Cold Meat Industry kiadóval dolgozott, utána ment át a korábban már említett Cryo Chamber-hez. Szintén az ő nevéhez fűződik a Sabled Sun projekt, amiről biztosan írok majd a jövőben, lévén az volt életem első DA élménye. Az Atrium Carceri keretében tizenkét (!) saját albumot és tíz (!) más művészekkel való együttműködést mondhat a magáének. A projekt neve egyébként latin, börtöncsarnokot jelent, habár a végéről hiányzik az -s.

Az album

2012-ben, nem sokkal a kiadóváltás után született, része az összes albumon átívelő, meglehetősen ködös történetnek. A hossza közepes, alig egy és egy negyed óra, cserébe az egészen rövid kétpercesektől a tizenkét perces zárószámig minden van benne. A hangulata sötét, idegen: mély katakombák, rég elfeledett civilizációk romjai derengenek fel. Néhol kifejezetten horrorba hajlik, a hangok részben elektronikus zörejek, részben szabadban felvettek. Minimális beszédet is tartalmaz, de alig lehet észrevenni.

Használhatóság

Ez az album felelős a félbehagyott Anwaradd projekt megszületéséért, amely egy törzsi fantasy világban játszódó történet/szerepjáték lett volna, és számtalan egyéb ötletemben ott volt inspirációként, többek között a blognak címet adó Kőmaszkokban is. Kiváló háttérzaj íráshoz, ha valamilyen sötét, idegen világban gondolkozik az ember. Elég hosszú és változatos ahhoz, hogy több órán keresztül hallgatva se válik repetitívvé (plusz van folytatása, a Metropolis, amiről lehet, hogy szintén írok bemutatót). Kozmikus horrorhoz is tökéletes. Meditációhoz, alváshoz nem javasolt, ahhoz túl nyugtalanító.

Értékelés

Nagy kedvencem ez az album, és egyike az elsőknek, amiket ténylegesen sokat hallgattam. A hangulat tényleg nagyon ott van, csontig hatol, nem enged megpihenni. A kedvencem a Catacombs of the Forgotten, aminek a címe önmagában megér egy misét (akinek ettől nem indul be a fantáziája, azt csak sajnálni tudom), de a szám maga is mestermunka a rádiózajok és a hatalmas tereket, barlangokat sejtető, mély, mindent elnyelő zörejek keverékeként. Az egész album, az elejétől a végéig egyetlen hideglelős mestermű.

10/10, elfogult vagyok, na.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Szikra

-
A vízinövény utasai - 0. rész - Apa, nézd, milyen szép köveket találtak nekem az árnyékok! - Jól van, de ezerszer megmondtam már, hogy ne beszélj róluk. Nekünk se. Most pedig menj vissza játszani. A kislány arca megkomolyodik, bólint, majd szinte táncolva szalad tovább a másik üregbe, léptei visszhangot vernek a barlang falai közt. A kezében tartott kavicsokat össze-összeüti, fehér szikrák fényét verik vissza a nedvesen csillogó falak. Mihez kezdjen vele? Ez a kérdés forog a fejében, amióta megtudta, hogy nemsokára a lánya beavatást nyer a törzsbe. Onnantól fogva rá is vonatkoznak a szigorú törvények, amik minden lépést felügyelik, és megtiltanak bármilyen érzelemből történő cselekedetet. Sírást, étellopást, mások bántalmazását. A kislányának, aki mindenütt árnyékembereket lát, ez lehetetlen. Hallja, ahogy a sötétséggel beszélget, érzi a félelem szorítását a torkán. Ha nem tanítja meg arra, hogy úgy viselkedjen, ahogy kell, hamar megtörténik vele a leg
További információk

Óda a webes képregényekhez - 1. rész

-
Webcomic, avagy a végtelen időfaló Ha az embert az a szerencse éri, hogy informatika tanulására adja a fejét, előbb-utóbb bele fog futni négy kockányi pálcikaemberbe, akik valami végtelenül belsős poént játszanak el. Természetesen egyéb módon is könnyű rátalálni, majd' minden fiatalosnak látszani akaró oktató diáin feltűntek már. Nem állítom, hogy ez lett volna az első webcomic, amivel találkoztam, de elég nagy a valószínűsége. Az XKCD testesíti meg azt a fajta képregényt, ami teljes mértékben az alkotó kreatív energiáinak burjánzásából született. Nem igazán lehet műfajba szorítani, hiszen éppúgy voltak epikus csaták és nagyszabású szerelmi történetek benne (persze a kocka-humort végig megtartva), mint furcsa, gondolatébresztő diagramok vagy szimpla gag-ek. Az XKCD-vel órákat töltöttem el az életemből, mégis, ez az egyik általam legkevesebbet olvasott képregényem (azok közül, amiket rendszeresen látogatok). Pont a történet nélkülisége teszi kevésbé függőséget okozóvá. Közeli
További információk

Szerep&Játék - Bevezető

-
Inspiráció Körülbelül tíz éve olvasok asztali szerepjátékokat és négy éve játszom velük rendszeresen, gyakran heti több alkalommal is. Ez a cikksorozat két aspektusra fókuszál: a Szerepre, avagy arra, hogy milyen karaktereket tudnak a játékosok eljátszani és a karakterük személyiségének megjelenítésére milyen eszközök állnak a rendelkezésre; és a Játékra, avagy milyen komplexitású, milyen fókuszú a mechanikai rendszer a játék alatt, milyen taktikai és döntéshozatali lehetőségeket biztosít. A kettő természetesen nem szeparálható el teljesen egymástól, de általában kellőképpen különböző irányokba viszik a játékot és más-más játékosi/mesélői igényeket elégítenek ki. A cikksorozat célja, hogy egy praktikusabb, de lehetőleg nem túl technikai ismertetőt adjak azokról a szerepjátékokról, amiket erre érdemesnek ítélek. Gyakorlatilag célzott ajánlók lesznek, amik alapján akár egy még egy teljesen kezdő is képet tud kapni az egyes játékokról, és el tudja dönteni, ki akarja-e próbálni őket, habár
További információk