Kőmaszkok

Háttér Atrium Carceri egy olyan veterán, akiről Dark Ambient körökben mindenki hallott. 2003 óta futó projektje a svéd Simon Heath-nak, aki 2011-ig a Cold Meat Industry kiadóval dolgozott, utána ment át a korábban már említett Cryo Chamber -hez. Szintén az ő nevéhez fűződik a Sabled Sun projekt, amiről biztosan írok majd a jövőben, lévén az volt életem első DA élménye. Az Atrium Carceri keretében tizenkét (!) saját albumot és tíz (!) más művészekkel való együttműködést mondhat a magáének. A projekt neve egyébként latin, börtöncsarnokot jelent, habár a végéről hiányzik az -s. Az album 2012-ben, nem sokkal a kiadóváltás után született, része az összes albumon átívelő, meglehetősen ködös történetnek. A hossza közepes, alig egy és egy negyed óra, cserébe az egészen rövid kétpercesektől a tizenkét perces zárószámig minden van benne. A hangulata sötét, idegen: mély katakombák, rég elfeledett civilizációk romjai derengenek fel. Néhol kifejezetten horrorba hajlik, a hangok részben elektro...

- Felvétel indul. Október huszadika van. Ma délelőtt temettük el a feleségemet, mármint ami megmaradt belőle. Zárt koporsó. Ha nem gyullad ki az autó, miután nekicsapódott a szalagkorlátnak, nem lett volna rá szükség. Szünet. - Nincs erőm felvenni ezt, mégis itt vagyok, és csinálom. Tudom, hogy elment, de azt is tudom, hogy szerencsés vagyok. Volt biztonsági mentése. Holnapra kész lesz a másolata, és feltöltik bele a tudatát. Minden olyan lesz, mint régen. - Persze ez hazugság. Három évig dolgoztam a cégnél. Tudom, hogy pontosan mit csinálnak. Ő már nem létezik, akármit is mondanak. Az, amit ők előállítanak, nem tartalmaz semmi emberit. Szünet. - A temetést szűk körben tartottuk. Nem akartunk felhajtást: amikor legutóbb olyasvalaki temetésén jártam, akinek volt biztonsági mentése, egy rokon leköpte a koporsót, és azt ordította, nem érdemli meg a második esélyt. A cégnél minden reggel ki kellett kerülnöm a tiltakozó szektásokat, akik „A lélek nem digitalizálható!” és „...

Háttér God Body Disconnect viszonylag új név Dark Ambient körökben. A New Jersey-ben élő Bruce Moallem korábban egy Dripping nevű Experimental/Slam/Brutal Death Metal bandában játszott annak két évig tartó fennállásáig. Ez a harmadik albuma, mindhárom a Cryo Chamber gondozásában jelent meg. Már az elsővel bebizonyította, hogy helye van a nagyok között, és a minőség ezúttal is ott van a szeren. Az album A korábbi GBD albumokat követve itt is kapunk egy rövidke bevezető szöveget (ez van, akit zavar, nem kell aggódni, csak az első szám eleje ilyen), majd indul is a fülmasszázs. Felépítését tekintve hozza a szokásos formát: nyolc szám, 5-11 percesek, mindegyik ugyanazt a hangulatot ragadja meg kicsit másképpen. Ez egy amolyan igazi "vérnyomást a Mariana árok mélyére" album: semmi izgalom, semmi pörgés. Klasszikus Dark Ambient, egyszerű, letisztult hangzással, néhol szabadban felvett hangokkal keverve. A kreatívabbak a számcímek és a szöveg alapján egész kis történetet kerek...

Különleges alkalom: most az egyszer helyet cserél a Csend és a Kőtáblák, jövő héten visszaáll a rend. Háttér Ez az album egy hete érkezett meg a Cryo Chamber kiadó gondozásában (akikhez a továbbiakban gyakran vissza fogok térni, mert minőségi anyagot adnak ki). A szerző, a bolgár Hristo Gospodinov igazi veteránja a műfajnak, 2003 óta készít ambient, dark ambient és post-industrial albumokat. A Cryo Chamber label alatt ez az első megjelenése, és meg kell, hogy mondjam, elég erősre sikeredett. Az album Az album maga egészen rövid, kicsit több, mint 40 perc hosszú. Öt számból áll, minden elem kapott egyet, az extra pedig a címadó Quintessence. Amilyen rövid viszont, annyira ütős: minden szám teljesen egyedi, mégis a többivel harmonikus módon ragadja meg a címadó elem esszenciáját. A műfajtól szokatlanul meglehetősen dallamos, drone-os hangzásvilág adja az alapot, kevés a természetes, felvett hang, sokkal jobban érvényesül az industrial beütés, ettől mégsem lesz természetellenese...

Vigyázat! Utalás nemi erőszakra, testi fogyatékosságra, fizikai erőszakra. – Ha felmegy a nap, mind meghalunk. Észre sem veszi, ahogy kicsúszik a száján. A megmaradt keze ökölbe szorul. Tudja, hogy otthon ezért több napnyi ételmegvonást kapna, talán meg is jelölnék. Nem számít. Ezerkétszáz lépésük maradt. Ha addig nem találnak menedéket és vizet, úgyis vége az egésznek. Ha felmegy a nap, mind meghalnak. A mantrából a vezető szakítja ki: – Indulás. Keletre van a legnagyobb esély barlangot találni. A hangjában szikrája sincs érzelemnek , ahogy kell. Elindulnak. Érzi, ahogy a hőmérséklet fokozatosan emelkedik. Az arca rettenetesen izzad a kőmaszk alatt. A jobb lába fájdalmasan lüktet minden lépésnél. A fél karja helyén maradt csonk miatt féloldalasan mozog. Munkára alkalmatlan. A társait nézi. Tizennégy, ereje teljében levő, termékeny ember. Még aznap el kellett volna jutniuk a szomszédos törzs menedékébe. A vezetőt nézi. Miatta fognak meghalni. Legszívesebben od...